Mindenki tudja, kiről beszélek, amikor azt mondom Földvár felé félúton, Ha én rózsa volnék, Személyi igazolvány, Filléres emlékeim.
Szörényi Leventével megírták az István, a király című rockoperát, amely a mai napig őrzi aktualitását.
Halász Juditnak és Koncz Zsuzsának is ír dalokat, emellett pedig koncerteket ad az ország különböző helyszínein. Április 5-én ünnepelte 70. születésnapját, április 9-én pedig a Sportarénában többezer ember fel is köszöntötte.
Ő Bródy János, akivel a zalaegerszegi koncertje előtt beszélgettem pályáról, jelenről és Magyarországról.
- Az interneten próbáltam utánajárni, hogy volt-e már Zalaegerszegen Bródy János koncert, ám nem igazán találtam erről információt. Ön emlékszik arra, hogy adott-e már koncertet a zalai megyeszékhelyen?
- Igen, határozottan emlékszem, akkor nem az Ady moziban, hanem a Zsinagógában léptem fel önálló esttel. Régebben pedig a Fonográffal és az Illéssel is jártam már itt.
- Több, mint ötven éve áll a színpadon, generációk nőttek fel az Ön zenéjén, dalszövegein. Mi az, ami előadóként a színpadon tartja?
- A tisztelőim azt mondják, hogy az én pályafutásom, azon belül a dalaim még mindig aktuálisak, helytállóak. Abban az 50 évben, amit a pályán töltöttem, értek olyan örömök, szomorúságok és bánatok, amelyekre mindig reagálnom kellett. Én a belső feszültségeimet leginkább a dalokban tudom feloldani. Ha azt látom, hogy az emberek értik és szeretik ezeket a dalokat, akkor úgy érzem, hogy érdemes volt kitartani az elveim mellett.
- Manapság is egyre jobban igénylik az emberek azokat a szövegeket és dalokat, amelyeket Ön ír.
- Igen, de korábban azt hittem, hogy már a pályám vége felé tartok. 2011-ben Az Illés szekerén című albummal dupla platinalemezt értem el, és Fonogram-díjat is kaptam. (Az év hazai klasszikus pop-rock albuma kategóriában – a szerk.). Azt gondoltam, hogy ezzel az összefoglalónak tekinthető lemezzel végleg lezárul a pályafutásom, de hasonló élményben részesültem, mint amikor egy koncert végén a közönség nem megy haza, és még valami ráadást követel. A tisztelőim, barátaim egyre jobban kapacitáltak, hogy a 70. születésnapom alkalmával valamilyen nagy produkcióra szánjam rá magamat. Így született meg az idei Aréna koncert gondolata, és a Ráadás lemez.
- Ha jól tudom, a közelmúltban egy bakelitlemez összeállítás is megjelent, amely Bródy 70 címmel korlátozott példányban kapható volt a boltokban.
- Én alapvetően a mikrobarázdás nagylemezek korszakához tartozom, így a kiadó ajándéka lett az öt lemezből álló exkluzív bakelit gyűjtemény, ami számozott példányokban nagyon szép díszdobozban került forgalomba. Az ötödik lemez a Ráadás, amit eredetileg is bakelitre terveztünk, de kiderült, hogy az április megjelenéshez már decemberben le kell adni a kész lemezt, mert ma már csak külföldön préselnek bakeliteket, és a feltámadt érdeklődés miatt csak ilyen hosszú átfutással vállalják a gyártást. A kiadó viszont úgy döntött, hogy nem vár áprilisig az album megjelentetésével, ezért a Ráadás lemez CD formában már 2016 februárjában a forgalomba került. Nagy meglepetés volt számomra, hogy az album rövid idő alatt aranylemez lett, és igen előkelő helyen szerepelt különféle listákon. Az új dalokat is eljátszottuk a zsúfolásig megtelt Arénában, ahol fantasztikus volt a hangulat, és elmondhatom, hogy igazán nagy és megható ajándékot kaptam a 70. születésnapomra.
A nagy sikerre való tekintettel tartunk még néhány koncertet a Kirschner Péter által vezetett társulattal, és mindenhol olyan szeretettel fogadnak, ami erőt ad a folytatáshoz.
- Tervez egy újabb ráadás albumot? Szerintem nagyon sokan örülnének neki...
- Egyelőre nem tervezem, de az idei évben megjelent egy hangoskönyv, amelyen Bálint András szavalja a szövegeimet, és ezzel bekerültem a nagy magyar nemzeti költők által fémjelzett Hangzó líra sorozatba. Ez hihetetlenül megtisztelő számomra, mert bár sohasem tartottam magamat költőnek, többször megjelentek a dalszövegeim nyomtatásban is. A tervek szerint még ebben az évben a boltokba kerül az 1965 óta írt összes dalszövegem egy igen reprezentatív kiadványban, ami elég vaskos kötetnek ígérkezik.
- Koncz Zsuzsa és Halász Judit is költőként említi Önt a koncertjeiken.
- Nem mondom, hogy nem esik jól, de azért az én szövegeim zenei struktúrákra épülnek, és másként működnek, mint a nyomtatásban megjelent költemények. Alapvetően tehát dalszerző vagyok, de úgy tűnik, hogy az általam írt dalok elég maradandónak bizonyulnak, és a régebbi szerzeményeim is képesek aktuális üzenetet hordozni. Talán ez nem csak az én érdemem, hiszen a társadalmi helyzet sajnos sok szempontból nagyon hasonlít azokra az időkre, amikor a ma már legendás dalok születtek.
- Gondolkozott már azon, hogy mi lett volna akkor, hogyha a rendszerváltás után a politikai és társadalmi helyzet is normalizálódik? Mi lett volna akkor pályafutásával?
- Igen, ’89 után azért bennem is élt remény, hogy sikerül olyan társadalmat építeni, amelyik Magyarországot visszavonhatatlanul az európai nemzetek közösségébe emeli. Úgy tűnik, hogy most még kisebbségben vannak Magyarországon azok, akik tisztelik és elfogadják az európai értékrendet. A múlt még mindig árnyékot vet a jelenre és a lehetséges jövőre is. De emellett azt gondolom, hogy egy művész, aki szuverén alkotónak tartja magát, ne álljon semmilyen ideológia szolgálatába, hanem próbálja meg minden korban és szituációban a saját véleményét kifejezni abban a formában, amit a közönsége szeret és elfogad. Az én esetemben a dalok hordozzák egy szebb jövő üzenetét, és nagy valószínűséggel túl fognak élni még engem is.