Szent István óta Európában minden évszázadban volt nagy háború, ha statisztikailag szemléljük a dolgot, akkor száz évre inkább két nagy öldöklés jutott, mintsem egy.
Ha a történelem oldaláról közelítünk, akkor azt látjuk, hogy minden nagy gazdasági világválságot fegyveres konfliktus szokott követni, s általában véve is az emberiség minden kaotikus helyzetből halottak százezrein, millióin át szokott kivánszorogni.
Mindez azonban csupán következtetés, de a szörnyű gyanú, a jeges félelem rányomja a bélyegét az idei karácsonyra, kiváltképpen, hogy az amerikaiak által irányított Ukrajna ma hivatalosan is feladta függetlenségét, a bábkormány a NATO-ba szándékozik irányítani az országot, mely döntés gyakorlatilag hadüzenet Oroszország irányába.
Amerika ugyanis háborúért, szörnyű, pusztító háborúért liheg, úgy tűnik, a tengeren túl nem tanultak a történelemből, s ez akkor is végzetes hiba, ha saját történelmük nyúlfarknyi, másokét pedig nem ismerik odaát.
Való igaz, Amerika földjén még soha egyetlen idegen hatalom sem dobott le egyetlen bombát sem, a jenkik ezzel szemben végigbombázták a Földet, ügyelve arra, hogy soros áldozatuk védtelen és távoli legyen.
Nekünk, európaiaknak ezzel szemben bőven kijutott a szenvedésből, a jelen hangulat akár ismerősnek is tűnhet, talán csak az a szokatlan, hogy eddig a magunk szándéka szerint estünk egymásnak, az új háborút pedig a tengeren túlról kapjuk, mint a génmódosított kukoricát…
Kissé lokálisabban szemlélődve az is jól látszik, hogy mi, magyarok, rendre az utolsó leheletünkig kitartottunk a későbbi vesztes mellett, s rendre meg is kaptuk jutalmunkat mindezért, elég, ha csak Trianonra gondolunk…
Keserű párhuzam, hogy a „jutalom” kiélvezése is számunkra tart a legrégebben, minden háborús fél, a legnagyobb vesztes németek is rég megbocsátást nyertek a világ uraitól.
A közeledő új rém árnyéka most különösen félelmetesen vetül ránk, sokat szenvedett kis népekre, itt, Európa közepén.
Amerika ugyanis elszánta magát a nagy lépésre.
Most nem Vietnám, Irak, Afganisztán vagy a terrorizmus ellen küldi hadba gyilkoló gépezetét a fekete ember, hanem valódi ellenség, Oroszország ellen fenekedik a gazdasági válságot a világra szabadító hatalom.
Az ellen az Oroszország ellen indul hadba, mely nagy háborúit eleddig sosem veszítette el, s ennek a csatának mi az ütközőzónájában élünk, ezt világosan mutatja az amerikai titkosszolgálati aktivitás, mely minden erővel destabilizálni igyekszik hazánkat (is).
Ugye azt senki sem gondolja komolyan, hogy itt Vida Ildikó lemondatása a tét?
Az ütközőzóna pedig két dolgot eredményezhet számunkra.
Egyrészt a szörnyűségekből kimaradni semmiképpen nem tudunk, másrészt gyakorlatilag mindegy, hogy kinek az oldalán masírozunk a pusztulásba.
Mindezt karácsonykor leírni ízléstelen, ünneprontó, stílustalan szennytevékenység.
Hogy mégis megtesszük, annak az az oka, hogy Szenteste ajándékot szoktunk adni, s kapni a szeretet jegyében.
Kérjük most azt a Jézuskától, hogy a fenti sorok minden szava dilettantizmus, ostoba rémhírkeltés, szánalmas károgás legyen!
Mert nem csak a Megváltó születik számunkra, hanem a sátán is ébredezik.
Isten legyen irgalmas hozzánk, s adja, hogy karácsonyunk most, s még hosszú ideig békés és boldog legyen!