Bár a tél mára csak nevében tél, a nyarak inkább a pokol tüzes kemencéjére emlékeztetnek – jó lesz vele barátkozni, több szempontból is jogos jussunk… - , a természet lenyűgöző tavaszi pompája évről évre igazi csoda.
Érdemes pár pillanatra belegondolni, mit tartunk ünnepnek mi magyarok, s általában véve is a fogyasztói társadalmak lúgozott agyú polgárai.
Nemzeti ünnepeink többsége valamilyen vérontást, forradalmat – aki addig alul, eztán fölül, a hősök és a gonoszok átlag százévente státuszt cserélnek – magasztal, ünnepeljük a munkát, az államalapítást, bárgyú lufiszíveket osztogatunk Bálint napján, Krisztus születésére emlékezve fenyőerdőket irtunk ki és akciós kínai szeméttel fejezzük ki múlhatatlan szeretetünket, családi évfordulóinkon, összejöveteleinken ájulásig tömjük magunkat lekaszabolt állatok húsával, s agyhalottá válunk az alkoholtól, füsttől, tudatmódosító szerektől…
Valóban ez lenne az ünnep?
Japánban talán a legnagyobb társadalmi esemény a Sakura, a cseresznyevirágzás ünnepe, s a cseresznyevirág önmagában is a japán kultúrkincs része, számos művészeti alkotás ihletője és főszereplője.
Jó lenne, ha saját kultúránk, hagyományaink tisztelete mellett átvennénk valamit ebből a szemléletből, s valódi ünnepként tekintenénk az élet újjászületésére.
Mert az ünnep öröm, s az öröm a szépségből áll össze.
Vegyük észre a tavasz pompáját, engedjük, hogy átjárjanak a tiszta öröm pillanatai, mindez testünk és lelkünk épülésére, egészségére fog szolgálni!
Isten hozott Tavasz!