Csodálatos élménnyel gazdagodtunk a magyar labdarúgó válogatott EB szereplése okán. A jó eredmények sokunk számára nem várt, kellemes meglepetést jelentenek, ám az a nemzeti felbuzdulás, amely válogatottunk játékát övezi, minden képzeletet felülmúl.
A francia stadionok lelátóin 20-30 ezer magyar szurkoló űzi-hajtja Geráékat, míg városaink terein több százezer ember skandálva, énekelve fejezi ki szolidaritását, a távolban küzdő magyar focistákkal. Feltámadt ismét az az érzés, amelyről úgy véltük, már kiveszett, ez pedig a nemzeti összetartozás érzése...
A stadionokban, a tereken senki nem kérdezi a másiktól, hisz-e a feltámadásban, vagy melyik pártra szavazott a választáson, egy mérce létezik csupán, magyarságunk rajongásig való szeretete, megvallása.
A nemzeti érzés feltámasztása, annak nyílt megvallása a legnagyobb eredmény, amit egy nemzeti csapat elérhet, nem csoda, hogy Dzsudzsák Balázs némi túlzással 15 millió magyar szeretetéről beszélt.
Az árnyaltabb kép érdekében ne feledkezzünk el ezekben a nagyszerű pillanatokban sem a magyarság gyűlölőinek csekély, annál hangosabb táboráról sem, hiszen a napokban alakult meg egy újságíró szervezésében a magyar csapat ellen szurkolók köre.
Úgy vélem, ez világcsúcs a maga gyalázatos voltában.
Az ATV csatorna ezzel szemben köpönyeget fordított, az osztrákokkal vívott mérkőzésünk előtt néhány perccel még a megszokott demagógiával uszított a labdarúgás
ellen, a találkozó után a televízió vezető riportere magyar(!!!)nemzeti mezbe öltözve jelent meg a képernyőn...
Arról nem kaptunk hírt, hogy válogatottunk vereségének bevallottan örülő Farkasházy Tivadar nemzeti zászlóval csatlakozott-e a felvonulásokhoz, a beteglelkű szoborgyalázó Dániel Péter viszont garantáltan hozta a papírformát, szerinte "Ausztria elleni „pitiáner „győzelmünk záloga lett a diktatúra megszilárdulásának".
Nem feledkezhetünk meg Garics Györgyről, a hajdanvolt kiváló szombathelyi jobbszélső fiáról sem, aki magyar ember létére jó pénzért osztrák zsoldba szegődött, s kinyilvánította, hogy a Kossuth címeres magyar mez helyett az osztrák színekért kíván küzdeni.
Döntését egyébként sajátos - mondhatni magyaros - stílusban indoklota, mondván:
„Magyarországról le sem sz..tak!”
Lássuk be, Garicsnak igaza van, ez valóban súlyos hiba volt, s ha még nem késő, mihamarább pótolni kell...
Végezetül egy gondolat labdarúgásunk vezetőihez:
Franciaorszában bebizonyosodott, hogy labdarúgásunk szurkolótábora hatalmas, az épülő stadionokat lesz kivel megtölteni, ha ezzel tömeggel jól sáfárkodnak Csányiék. Eljött az ideje, hogy sutba vágják az összes szurkolóellenes intézkedésüket, s ezt most presztízsveszteség nélkül megtehetik.
Legyen erejük megtenni, nem fogják megbánni!