Sorozatunkban olyan magyar labdarúgóedzők emléke előtt tisztelgünk, akik sokat tettek azért, hogy a magyar futball elismert legyen a nagyvilágban. Összeállításunkba olyan szakemberek kerültek, akik reformokat hajtottak végre a sportágban, munkásságuk eredménye rengeteg örömet okozott sok százezer futballszurkolónak, abban a korban, amikor még társadalmi presztízse volt a labdarúgásnak.
Ezen sportemberek mindannyian színes, érdekes karakterrel rendelkező személyiségek voltak, akik nem csak trénerként, hanem emberként is például állíthatók az utókor számára.
A befejező részben - az eddigiektől eltérően - egy ma is élő edzőről, Dr. Mezey Györgyről olvashatnak.
Mezey György1941 szeptember 7-én született Topolyán.
Érdekes, hogy születésnapja egybeesik első szövetségi kapitányként vívott válogatott mérkőzésének napjával.
Labdarúgóként javarészt alacsonyabb osztályú együttesekben játszott, néhány mérkőzés erejéig azonban bemutatkozhatott az élvonalban is, az MTK játékosaként. Edzői munkásságát is a kék-fehéreknél kezdte, ahol mindjárt az első évben a dobogóra vezérelte az akkor már másfél évtizede gyengélkedő Hungária-körúti legénységet.
1980-ban Mészöly Kálmán szövetségi kapitány segítője lett a magyar válogatottnál, s ha labdarúgásunk története során volt ideális edzőpáros, akkor az a Mészöly-Mezey kettős volt...
A remek kapcsolatokkal rendelkező, rendet, fegyelmet, ugyanakkor jó hangulatot is biztosítani tudó, környezetét fanatizálni képes Szőke Szikla mellett Mezeynek csak azzal kellett foglalkoznia, amihez igazán értett, a szakmával, s az eredmények nem is maradtak el.
Válogatottunk Angliát, Romániát, Svájcot és Norvégiát megelőzve, csoportelsőként jutott ki az 1982-es világbajnokságra.
Csapatunk a Mundiálon is megállta a helyét, csoportjából csupán hallatlan balszerencse okán nem került a legjobbak közé.
Egy szerencsétlen portréfilm miatt Mészöly a támadások kereszttűzébe került, lemondásra kényszerült, utódja pedig nem lehetett más, mint Mezey György.
Mezey aztán csodát tett csapatával, három esztendőn keresztül válogatottunk Európa egyik legjobb nemzeti tizenegye volt.
Az 1986-os VB-re Hollandiát és Ausztriát megelőzve magabiztosan kvalifikálták magukat a mieink.
1983 és 1986 között legyőztük Hollandiát, Németországot, Spanyolországot, Brazíliát, Dániát, Törökországot, Görögországot, Ausztriát, Walest, gyakorlatilag mindenkit, aki valamit számított.
A szurkolók nagy várakozással indították útnak csapatunkat Mexikóba, a világbajnokságra, a Mezey-gárda azonban senki által nem várt, 6:0 arányú történelmi vereséget szenvedett a Szovjetuniótól, majd 3:0-ra kapott ki Franciaországtól.
A közvélemény lelkesedése iszonyatos mértékű csalódásba, felháborodásba csapott át.
A nem várt eredmények miatt, az emberek a fekete doboz titkát, azaz a leszereplés okait nyomozták. A VB után boldog-boldogtalan könyvet írt a történtekről, még még olyan csodabogár is tollat ragadott, akin a játékok alatt szemműtétet hajtottak végre, ő a vak látnok szerepében elemezte a „látottakat”.
A bajt tetézte, hogy mindenki szónokolt, csupán a legfőbb illetékes, Mezey György hallgatott.
Az biztos, nem csak arról volt szó, hogy a gárda rossz napot fogott ki, szakmai hibák sora is közrejátszott a csúfos bukásban.
A találkozókat kétezer méteres magaslaton, déli tizenkét órakor, rekkenő hőségben kellett játszanunk, s a különleges körülményekkel a mieink sajnos nem tudtak mit kezdeni.
Az bizonyos, hogy Mezey a labdarúgás szakavatott értője, ám szuper érzékeny ember, akire a siker rossz hatással volt.
Egy idő után semmiféle kontrollt nem tűrt maga felett, állandóan lemondással fenyegetőzött.
A szovjetektől elszenvedett vereség után a szövetségi kapitány teljesen magába roskadt, csupán árnyéka volt önmagának.
A VB után lemondott, majd távozott az országból.
Rövid időre kuvaiti szövetségi kapitány lett, majd 1988-ban néhány mérkőzésre ismét leült a nemzeti csapat kispadjára.
Ekkor azonban kitört a bundabotrány, a kapitány ismét lemondott és soha többé nem lett már szövetségi kapitány hazánkban.
Kaszás Gábor tragikus halála után néhány mérkőzés erejéig Székesfehérváron edzősködött, majd Kispestre szerződött és 1991-ben bajnoki címet nyert a Honvéddal. Ezután hosszú ideig sportvezetőként tündökölt, legjelentősebb tisztsége talán a magyar edzőképzés megreformálása volt, amely hatalmas vihart kavart.
Évtizedeken keresztül annak az edzőnek, aki első- és másodosztályú magyar csapatnál akart működni, szakedzői diplomát kellett szereznie a Testnevelési Egyetemen. Ez felváltotta Mezey licencrendszere, melynek értelmében négy év egyetemi tanulás helyett néhány hetes gyorstalpalókon képezték a jövő magyar trénereit.
Dr. Mezey a kétezres évek elején két alkalommal is leült két magyar kirakatcsapat, az UTE és a Vasas kispadjára, ám munkássága rövid ideig tartott, mindkét helyen megsértődött és lemondott.
2011-ben némileg váratlanul a Videoton kispadján tűnt fel és fiatal, magyar játékosokkal bajnoki címet nyert, amely önmaga második, székesfehérváriak történetének első aranyérme volt.
Búcsúja a kispadtól tehát nagyon szépre sikerült.
Dr. Mezey György 75 esztendősen is jó egészségnek örvend, kívánjuk neki, így legyen ez sokáig.
Személyében olyan szakembert ismerhettek meg a szurkolók, akinek kisujjában van a labdarúgás tudománya, aki sok magyar siker kovácsa lehetett volna.
A mexikói kudarcot azonban a mai napig nem tudta kiheverni, ez pedig negatívan hatott az elmúlt évtizedek munkásságára.