Nevezhetnénk rejtőzködő kincsnek, fizikai létünk zálogának, egyetlen pótolhatatlan értékünknek, ám minden megnevezés közhely ízű, s egyik sem pontos.
Ezzel együtt rovatunk olyan témát érint, mely korra és nemre való tekintet nélkül mindenkit érint.
Az egészségről van szó, maga a szó is beszédes, rendkívül kifejező.
Célunk a felvilágosítás és a figyelemfelkeltés.
Ma ismét a civilizációs betegségek egyikéről, a cukorbetegségről lesz szó.
A civilizációs betegségek egyik legnagyobb számban előforduló kórképe a cukorbetegség (Diabetes Mellitus), Magyarországon minden negyedik felnőttnél fennáll a kialakulásának a veszélye.
A diabetesz egy örökölhető, krónikus anyagcsere betegség, melyet a hasnyálmirigy (pancreas) által termelt hormonnak, az inzulinnak a hiánya, elégtelen felhasználása eredményez.
A betegségnek két típusát különböztetjük meg.
Egyik fajtája az I-es típusú, inzulindependens (inzulinfüggő) diabetes, mely során az ún. béta sejtek károsodnak, s ezáltal abszolút inzulinhiány alakul ki. Ennek oka lehet immunológiai, illetve idiopatiás (ismeretlen). Fiatalkori cukorbetegségnek is szokták nevezni, hiszen elsősorban ezt a korosztályt érinti.
A másik formája a II-es típusú, nem inzulindependens diabetes, amely az inzulinhatás és/vagy az inzulinelválasztás károsodásával jár.
A fiatalkori megbetegedés gyorsan felismerhető tünetekkel (szomjúság, viszketés) jár.
Óriási probléma, hogy az időskori cukorbetegséget legtöbbször csak véletlenszerűen fedezzük fel, mikorra már a fennálló szövődmények jeleznek (szívizominfarktus, veseelégtelenség).
Gyakori tünetei a fokozott folyadékfelvétel az állandó szomjúság miatt, a megnövekedett vizeletmennyiség, hányinger, homályos látás,ami akár vakságig is fajulhat, visszatérő, nehezen gyógyuló fertőzések, lábikra görcs, kézujjakon zsibbadás.
Amennyiben már diagnosztizálták a betegséget, a diabetes minden formájában elsődleges cél a szövődmények megelőzése, késleltetése, a beteg panaszmentességének elérése, életminőségének javítása.
Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk beállítani a vércukor szintet (normál éhgyomri: 4,9 - 6,5), figyelembe kell venni a mozgásigényt, munkavégzést és a diéta fontosságát.
A betegnek meg kell tanulnia együtt élni a betegségével, amennyiben ez sikerül, ugyanolyan teljes életet élhet, mint egészséges embertársai.
A megelőzésében legnagyobb szerepet az elhízás elkerülése játszik, ezért is érdemes odafigyelni a megfelelő, egészséges táplálkozásra, aktív, rendszere testmozgásra.
Felhasznált irodalom:
Winkler Gábor, Karádi István: A cukorbetegség kezelésének ls megelőzésének alapelvei