A hét vége a nagy bulik ideje, fesztiválok, koncertek idején különösen. Maga a szó - buli - sem volt korábban szalonképes, sokkal inkább a szleng körébe tartozott, mintsem a nyelv hivatalos szókészletébe. Leginkább összejövetelt, vidám együttlétet jelentett. Mára a köznyelvben való térhódítása olyannyira elfogadottá vált, hogy fokozatosan kiszorított minden olyan szót, mely árnyalt jelentéstartalmával képes lehet kifejezni a különbséget összejövetel és összejövetel között. Ma az óvodások zsúrja éppúgy buli, mint egy rockzenekar koncertje, egy évbúcsúztató vacsora, vagy az érettségizők bankettje.
S ha már a szó pöffeszkedve túlburjánzott a nyelvben, nosza, változtatott egy nagyot mindenen, ami hozzá kapcsolható.
A letűnt világban a zsúr jókedvű, a bankett vidám, a vacsora hangulatos, a társaság felszabadult, a koncert emlékezetes lehetett, s még ki tudja hány jelzővel illettük önfeledt együttléteinket.
No, a buli az nem ilyen.
A buli, az fergeteges!
És valóban, ennél kifejezőbben nem is lehetne jelzővel felruházni a mai kor - jellemzően fiatal - emberének szórakozását, kikapcsolódását.
A fergeteg ugyanis forgószelet, pusztító vihart jelent, annak minden félelmetes és káros következményével együtt.
Akárcsak a buli.
Talán nem szükséges részletesen leírni, milyen ma egy jó buli szeretett gyermekeink, rajongva szeretett aranyifjaink számára, mitől érzik valóban jól magukat az ifjú titánok...
(Tényleg, vajon hány mai fiatal tudja, kik azok a titánok???)
Szóval buli!
Értsd: üvöltés, drog, füst, alkohol, törés-zúzás, alkalom szülte nemiség konzervatívabb résztvevők esetén ember-ember, innovatív szemlélettel minden egyéb viszonylatban, kevésbé urbanizált geopolitikai környezetben némi késelés...
Nem, ez már nem a magyar nóta kora, szép is lenne ilyen snassz módon ünnepelni.
Bizonyára sokan láttak már a TV-ben kupát, bajnokságot, vagy csak fontosabb mérkőzést nyert futballcsapatot önfeledten ünnepelni a zöld gyepen.
Ünnepelnek, nem is akárhogyan!
Pezsgővel fröcskölik egymást a törzsi motívumokkal dúsan tetovált legények, s ütemesen szökdelve hej, hej, hej kiáltásokkal fejezik ki örömüket, mely öröm egyéb megnyilvánulási formákban aztán nem is ölt testet. Marad a hej, hej, nagyjából egy órán át, s a buli (lásd fentebb) még csak eztán következik...
Másnap aztán - itt már nem a futballistákra gondolunk - a buli nyomai, következményei!
Tárgyi emlékei a felgyújtott szemetes kosarak, kicsavart facsemeték, üvegszilánkok, szerves emberi(?) hulladékok, szeméthegyek.
Keletkeznek irodalmi értékek is falfirkák formájában, itt leginkább a nemiségre lelkesítő feliratok vannak túlsúlyban, időnként bibliai szövegkörnyezetben némi félresiklott dogmatikával, egzotikus stilisztikával és formabontó helyesírással...
Hát ilyen.
Mindez szombaton, a zalaegerszegi szabadtéri fesztivál koncertjeinek végeztével jutott eszembe.
Tegnap buli volt.
Fergeteges…