GYÜMÖLCSÖSKERT
A METSZÉS - BENEDEK TAMÁS ROVATA
2014-03-04 16:06 | utoljára módosítva: 2014-03-04 16:06 | Szerző: Benedek TamásFolytatjuk sorozatunkat, mellyel a gyümölcsfák tavaszi metszésben kívánunk olvasóink segítségére lenni. Ezúttal a hazánkban legelterjedtebb fajták, az almástermésűek, a csonthéjasok, a héjasok, és a bogyósok metszéséről olvashatnak hasznos tudnivalókat.
1. Az almástermésűek (alma, körte, birs, naspolya)
Az almástermésűek a metszést és az ifjítást is jól bírják.
Elöljáróban néhány szó jellemző termőrészeikről:
Az egyéves termőrészek, a dárda, sima termőnyárs, középhosszú és hosszú termővessző.
A két- és többéves dárdás termőgally és termőbog ezekből fejlődik ki.
A dárda: 4-5 cm-es, egyéves termőrész, a csúcsán vegyes vagy átmeneti rügy ül. Az oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak.
Sima termőnyárs: 5-15 cm-es termővessző, csúcsán vegyes vagy átmeneti rügy van, oldalrügyei fejlettek.
Középhosszú termővessző: 10-40 cm-es vessző, fiatal fákon található, leggyakrabban jó termőhelyi körülmények között.
Hosszú termővessző: 40 cm-nél hosszabb vessző, az erősen metszett fákon fejlődik.
Dárdás termőgally: Többéves termőrész, amely egyéves részből, termővesszőből alakult. Rajta elsősorban dárdákat, termőrügyeket találunk, sokszorosan elágazódva.
Termőbog: Különös alakulású, többéves termőrész, amely a rövid termőhajtás vegyesrügyéből alakul ki. Jól láthatók rajta a gyümölcsök tapadási helyei. Ezen dárdák és sima termőnyársak is képződhetnek. Az 1 és 2 éves termőbogok értékesek.
A birs és a naspolya vegyesrügyei a termővessző csúcsán alakulnak ki. Ha a vesszőket visszacsípjük, azzal a termést is eltávolítjuk. Ezért a vesszőket nem szabad visszavágni, a fát csak ritkítással formáljuk!
2. A csonthéjasok (cseresznye, meggy, őszi, kajszi, szilva)
A csonthéjasok jellemző termőrészei:
Termőnyárs: 5-15 cm-es termővessző, amely szilva-, kajszi- és őszibarackfákon található.
Bokrétás termőnyárs: a csonthéjasokra jellemző termőrész. 4-5 cm-es termővessző, amelynek csúcsán fejlett hajtásrügy, körülötte 3 vagy ennél több virágrügy foglal helyet, egy csomóban. Elsősorban cseresznyére és meggyre jellemző, de előfordul néhány kajszi-, őszi- és szilvafajtán is.
Középhosszú termővessző: 10-40 cm hosszú, csúcsrügye hajtásrügy, oldalán elsősorban virágrügyeket találunk, néhány hajtásrüggyel vegyesen. Az őszibaracknál két csoportra oszthatjuk. Az egyik a teljes termővessző, ahol hármas vegyes rügycsoport van, vagyis két virágrügy között egy hajtásrügyet találunk, és csúcsrügye egy hajtásrügy. Ez az őszibarack legfontosabb termőrésze.
Hosszú termővessző: 40 cm-nél hosszabb. Az erősen metszett fákon fejlődik.
A csonthéjasok a metszésre érzékenyebbek.Nagyon fontos a sebkezelés a baktériumos és gombás fertőzések miatt! Az őszibarack kivételével kisebb mértékű beavatkozással kell nevelni őket.
3. A héjasok (mandula, mogyoró, dió, gesztenye)
A héjasok metszési igényüket tekintve különbözőek.
Termőkorban mérsékelt, gyenge ritkításuk szükséges.
4. A bogyósok (málna, piros- és feketeribiszke, köszméte, riszméte, tüskétlen szeder)
Málna: félcserje, az elsőéves hajtások a következő évben teremnek. A termés beérése után elhalnak. Ezeket letermés után azonnal el kell távolítani, a betegségek terjedésének megakadályozása végett. Az új hajtás lehet tősarj vagy gyökérsarj. A gyökérsarj az értékesebb.
A sarjakat ritkítsuk: négyzetméterenként 5, folyóméterenként 12 sarjat hagyjunk! A termőveszszők végéből 20-30 cm-t vágjunk le! A málna korán falad, ezért a munkálatokat február végéig végezzük el!
Ribizke: természetes formájú cserjetörzses bokor. A cserjetörzsből rendszeresen megújul. Ágai 4-5 évig termőképesek, ezért a bokorban az 1-4 éves gallyakból hagyunk (mennyiségük a bokor erőnléti állapotától függ), az 5. éveseket eltávolítjuk.
A letermett ágakat tőből, lehetőleg a talajfelszínhez közel távolítsuk el!
Köszméte: napjainkban a törzses fácska került előtérbe, mert ápolása és szedése könnyebb, mint a bokorformának. A termőkorú törzses köszméte metszésénél ritkítás, ifjítás szükséges. A korona 2-3 éves gallyai a legtermékenyebbek. Általában gyengén, de évente rendszeresen metsszük!
A metszés komoly szakmai feladat, amit leírásokból igen nehéz megtanulni. Ismerni kell az adott faj biológiai sajátosságait, termőrészeit, növekedési erélyét.
A metszés alakító hatását folyamatosan kísérjük figyelemmel, és ha szükséges, év közben is beavatkozhatunk. A fiatal fák koronakialakítása igen fontos feladat, ezt lehetőleg szakember segítségével végezzük!
- Benedek Tamás -
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások. Legyél Te az első!
Szólj hozzá!