Pár éve alig néhányan hallottak róla, aztán divatos és népszerű lett, mára mint vitaminbombát, természetes egészségforrást emlegetik...
Tömény fokhagymaillat lengi be áprilisban a tavaszi erdőt, a virágzó medvehagyma fehér szőnyeget terít az éledő bükkfák évszázados törzse alá.
Nevét egyébként onnan kapta, hogy a barnamedvék és a vaddisznók előszeretettel fogyasztják termését, alkalomadtán a föld alól is kiássák.
Ebbe az illusztris társasága tolakodott be az ember, s ma már divatos szakácskönyvek egész fejezetei szólnak a medvehagyma fogyasztásának változatos lehetőségeiről.
(Jelen sorok írójának bamba elképedését leginkább a medvehagymafagylalt váltotta ki, de tudjuk be most ezt az érintett gátolt intellektusának és kevéssé urbanizált környezetének...)
Nem árt azonban némi óvatosság a reformkonyha fazekai között sem, a medvehagyma levelei ugyanis könnyen összetéveszthetők a májusi gyöngyvirágéval, mely növény viszont az emberre nézve erősen mérgező hatású.
A közelmúlt fagyos reggeleinek ellenére is visszavonhatatlanul megjött tehát a tavasz, élvezzük, csodáljuk minél többet a természet ámulatba ejtő csodáját, testünk-lelkünk épülésére fog szolgálni...