Csupaszon és siváran árválkodik a zalaegerszegi strand Ady utcai bejárata, az átfogó fairtás keretében kiirtották ugyanis az épület előtt álló hatalmas tujasort, s minden más fát a területről.
Szó, mi szó, a halálra ítélt zalaegerszegi strand eddig is szomorú látványt nyújtott, elhagyatottan, üresen áll, mióta víz nélküli napozóként üzemel(?) nyáron, s letűnt - helyesebben eltűntetett - idők szimbólumaként az év többi részében.
Azt most hagyjuk, hogy miért mozdultak ekkora erők és üzleti szándékok a strand ellehetetlenítéséért, s azt sem érdemes már bogozni, hogy miért hiányzik egy hagyományos, gyalog elérhető fürdő a város közepéről, s miért nem mindenkinek szimpatikus a távoli, zajos, minden árnyékot nélkülöző ságodi csúszdapark, mely a város presztizsberuházásaként ha törik ha szakad a régi strand helyébe kell, hogy lépjen.
Sok furcsaság esett már meg a strand kapcsán, s erősen valószínű, hogy eztán még több következik.
Hogy ebbe a sorba illeszkedik-e az Ady utcai oldal öreg fáinak és hatalmas tujáinak kiirtása, s a terület más célú hasznosításának előkészítéseként történt-e a tarvágás, azt nem tudjuk.
De azt, hogy a növények - messze az úttól, senki házát, ablakát be nem árnyékolva, egy értékesítés, bontás, átalakítás előtt álló régi épület előtt - kinek voltak útjában, nehéz megérteni.
Tudjuk, jelen sorok kockázatot is jelentenek, könnyen kiderülhet, hogy ostobaság, dilettantizmus jellemzi őket, hiszen ez nem fairtás, hanem növényzetcsere, a fák öregek, betegek voltak.
Csak úgy, mint a Köztársaság útja nyírfái, a Botffy utca sudár nyárfái, a Göcseji úti temető hársai és hatalmas fenyői, az Erkel Ferenc utca platánjai, s még folytathatnánk a sort.
Növényzetcsere...
Értsd:
Csenevész kis facsemeték mutatóba, melyek közül egyik másik a perzselő nyár áldozata lesz, másokat vidám fiatalok törnek majd derékba némi jókedvű kukagyújtogatás után valamelyik belvárosi böfögőfesztivált követően...
Növényzetcsere, szép szakmai szóhasználat...
A város - az ökováros, ezt olvashatjuk náhány gázzal hajtott buszmatuzsálem oldalán - pedig sivár, poros, nyaranta izzik a hőségtől.
Növényzetcsere persze másutt is van, a beteg, menthetetlen, veszélyes fákat tőlünk nyugatabbra is kivágják.
Igaz, egy-egy tényleg beteg fát cserélni kisebb üzlet, mint egész utcák növényzetét, fasororait kirtani, s helyükbe jól közbeszerzett cserjécskéket ültetni, de talán más szempontokat is figyelembe lehetne venni.
Például az itt élők közérzetét.
Előre reszketünk, s talán jobb nem belegondolni, hogy mit értenek a város szakemberei a Vizslapark "rekonstrukcióján"...
Ma még a strand előtti fákat siratjuk.
Persze ez érzelem, nem praktikum.
Bár, ha úgy nézzük, hogy a tuják bizonyos szögből eltakarták a homlokzati felirat évtizedek óta meglévő, égbekiáltó helyesírási hibáját, még praktikusak is voltak...
Így a sivárság maradt, és a halott "strandfűrdő"...