Főoldal Kapcsolat Töredék
Töredék Közéleti Kulturális Magazin és Szelektív Hírportál
HÍREKÚTRAVALÓKALENDÁRIUMTERMÉSZETPUBLICISZTIKARIPORTZALALABDALÉLEKSIMOGATÓEGÉSZSÉGOTTHONGALÉRIA

KIS MAGYAR FUTBALLTÖRTÉNELEM

A HETVENES ÉVEK

2016-06-16 09:45 | utoljára módosítva: 2016-06-16 10:23 | Szerző: Csányi TamásKIS MAGYAR FUTBALLTÖRTÉNELEM

A foci csodálatos játék, talán nem is helyes játéknak nevezni.
Mindenkori állapota, minősége, jellemzői elképesztő pontossággal tükrözik vissza annak a társadalomnak, közegnek az állapotát, minőségét, jellemzőit, melyben létezik.
Labdarúgásunk történelme a mi történelmünk, talán nem túlzás tehát azt állítani - s ezt főként a stadionprogram ellenzőinek szánjuk -, hogy labdarúgásunk rendbe tétele társadalmunk rendbe tételének része.
A múlt ismerete nélkül viszont a jövőt sem lehet biztos kézzel formálni, lássuk tehát, hogy miként jutottunk el a máig a futballpályán.
Sorozatunk a magyar foci történetét igyekszik összefoglalni és feldolgozni, a ma két fejezetet, a hetvenes évek elejét és az 1974-től 1978-ig tartó időszakot tekintünk át.

Az 1960-as esztendők végén olyan dolog történt, ami addig még labdarúgásunk története során soha, a VB-selejtezőkön elvérzett a magyar válogatott, így nem utazhatott az 1970-es világbajnokságra.
A kudarc okozói ezúttal nem a focisták voltak, hanem labdarúgásunk vezetői.
Illovszky Rudolf szövetségi kapitányról könnyűszerrel lemondtak, Dr. Lakat Károly politikai okok miatt nem tölthette be ezt a posztot, az MLSZ vezérkara pedig a hegy levének hatása alatt választott szövetségi kapitányt, a korábban az NDK-ban dolgozó Sós Károly személyében.
Sós éveket töltött külföldön, nem ismerte sem a hazai viszonyokat, sem a játékosokat, segítséget nem vett igénybe, ment a saját feje után, az meg ide kevés volt... Kapitányi ténykedése könnyfakasztó nevetésre ingerelt minden vele kapcsolatba kerülő embert.
Sós Károllyal a mókás cselekedetek terén legfeljebb Vitár Róbert, a hatvanas –hetvenes-nyolcvanas évek sportriportere kelhetett versenyre, egy lényeges különbséggel, Vitár Róbert miatt egyetlen világversenyről sem maradtunk távol...
Addig nem volt különösebb baj, amíg a Népsport tudósítóját leteremtette, miért téblábol a folyosón, holott a társai már átöltözve, lelkesen készülnek a pályára lépésre, egy másik tollforgatónak pedig taktikai szerepét ecsetelte, amelyet a válogatottban fog betölteni.
A Vicckönyvtár tartalmát gazdagította, hogy Mészöly Kálmánt Pixinek, ( ez volt Solymosi Ernő beceneve) hívta, Vinkovics gyúrót pedig Sinkovicsnak.
A sport humora című gyűjteménybe kívánkozott a következő történet:
Fazekas László, a kiváló csatár Tatán az edzőtáborban mesélte társainak:
„- Faterom hozott autóval, de már visszautazott Pestre."
Ezen mondatot meghallva, Sós lázasan telefonálni kezdett, ki védjen a meccsen, mivel Fatér Károly a kapus visszautazott Budapestre.
Sajnos ezen mókás cselekedeteknek a mérkőzéseken is volt folytatása, a műfaj azonban változott: a komédiából tragikomédia lett, az eredmény pedig egyenesen
tragikus végkifejletet jelentett, labdarúgásunk számára.
Dr. Lakat Károly, a fergeteges humorú mesteredző szerint a magyar történelem három legnagyobb tragédiája M betűvel kezdődik, sorrendben: Muhi, Mohács, Marseille...
A VB-selejtezők során a mieink ellenfelei a következő csapatok voltak: Csehszlovákia, Dánia, Írország.
Mi voltunk a csoport favoritjai, mindenki elvárta a biztos továbbjutást, Dániában azonban váratlanul kikaptunk. A vereséget Prágában kellett volna jóvátennünk, Csehszlovákia legyőzésével, a döntő fontosságú mérkőzésen 2:1-re  vezettünk is, amikor a félidei szünet utolsó percében Sós Károly lecserélte a középhátvéd Mészöly Kálmánt. Az öltözőben valóságos palotaforradalom tört ki, mire a kapitány beadta a derekát, a Szőke Szikla csuromvizesen futott társai után a pályára.
A második félidőt góllal kezdték a mieink, így kézzel fogható közelségbe került a világbajnoki részvétel, a hatvanadik percben aztán mégis sor került Mészöly cseréjére, majd a feltartóztathatatlanul játszó, gólt szerző Fazekas is lekényszerült a pályáról.
A csehek kiegyenlítettek, majd a megismételt mérkőzésen Marseillében valósággal kiütötték a mieinket 4:1 arányban.
Ekkor mondotta elkeseredésében Mészöly Kálmán „ A mi időnk lejárt” mondatot, amit az elvtársak komolyan is vettek.
Ereje teljében, alig 30 évesen visszavonulásra kényszerítették őt és a nála fiatalabb Farkas Jánost is.
Ami a hazai bajnokságot illeti, a hetvenes esztendőkben két kivételtől eltekintve minden bajnokságot az Újpesti Dózsa nyert meg, a lila-fehéreken kívül csupán a Ferencvárosi csikócsapat tudott az élen végezni, valamint jubileumi esztendejében a Vasas.
Az újpestiek úgy is meg tudták őrizni elsőségüket, hogy generációváltáson mentek keresztül. Fazekast, Benét, Dunai Antalt és Zámbót felváltotta a Fekete-Törőcsik-Nagy László trió.
A lilák egyszer a BEK küzdelmeiben is a legjobb négyig jutottak, ám a későbbi győztes Bayern München már legyőzhetetlen akadály jelentett Várhidi Pál tanítványai
számára.
A Nyilasi, Ebedli, Magyar, Rab nevével fémjelzett fradista csikócsapat Dalnoki Jenő irányításával a KEK döntőig menetelt, ott azonban 3:0 arányban kikapott a Dinamo Kijevtől.
Az 1974-es Vb-ről megint lemaradtunk, nem kis részben ismét egy edzői baklövés miatt.
1973 júniusában sorsdöntő mérkőzésen a svédeket fogadtuk a Népstadionban, győzelmünk esetén VB résztvevők lettünk volna.
A csapat a megszokottak szerint a sorsdöntő ütközetre Tatán, az edzőtáborban készült, ahol az egyhangúságot a játékosok kártyázással igyekeztek feloldani.
A társalgóba lépve, Illovszky kapitány megszólította az egyik kártyázót, a kőkemény balhátvéd Juhász Pétert:
- Hogy vagy Péter?
Juhász belefeledkezvén a játékba, talán nem is érzékelve, ki áll mögötte, nyeglén így válaszolt:
- Tudja a f...m!
A kapitánynak villant a szeme, majd szótlanul távozott.
Már mindenki elfelejtette a dolgot, amikor a mérkőzés előestéjén, a csapatkihirdetéskor Illovszky így vezette be mondandóját:
A találkozó előtt 17 játékos jól érzi magát, a tizennyolcadik hogylétét azonban tudja a f...a.
Az összeállításnál a kapitány a balhátvéd posztjára Juhász Péter helyére a kiváló középpályást, Szűcs Lajost jelölte, aki életében először volt balhátvéd, így aztán sem középpályásunk, sem balhátvédünk nem volt, a svédek pedig két gólt is jobb oldalról értek el.
A 3:3-as végeredmény azt jelentette, hogy az 1970-es VB után az 1974-es németországi küzdelmeket is Magyarország nélkül rendezték meg.

1974 - 1978

A kudarc után össztűz zúdult Illovszky kapitányra, aki valóban kapitális bakikat követett el az összeállítást illetően, hiszen Juhász Péter presztízsokokból való kihagyása mellett végzetes hiba volt a döntő jelentőségű mérkőzésen újonc kapust avatni, Bicskei Bertalan személyében.
A kapitányt nem váltották le azonnal, egy évig hivatalában maradhatott, lévén a válogatott nem játszott tétmérkőzést.
Ennek az időszaknak két emlékezetes találkozója volt, 1974 áprilisában válogatottunk 5:0 arányban kapott ki Dortmundban az NSZK-tól, majd egy hónap múlva, május 29-én Székesfehérváron, Jugoszlávia ellen búcsúzott el a válogatottságtól Albert Flórián. (A klubjától már márciusban elköszönt, egy ZTE elleni találkozón a Népstadionban góllal búcsúzott.)
A Császár búcsúmérkőzésén ült utoljára nemzeti tizenegyünk kispadján Illovszky Rudolf, a találkozón pedig 0:2-es félidő után 3:2 arányú magyar győzelem született.
A politikai vezetés tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a labdarúgás közhangulatot befolyásoló tényező, ezért elhatározták, ha törik, ha szakad, nemzeti csatunknak ki kell harcolnia az 1978-ban esedékes argentínai VB részvételi jogát.
Ennek megfelelően az MLSZ élére Biszku Béla hívét, a szangvinikus, ellentmondást nem tűrő sztálinistát, a valamikori nyomdászsegédet, Kutas Istvánt állították. 
Kutas elnöki megbízatását valódi pártfeladatként fogta fel, hatalmas lendülettel látott munkához.
Bevezette a követelményrendszert, amelynek értelmében az ország területén minden csapat minden játékosának ugyanazt az edzésmunkát kellett végeznie, a 18 évesnek éppúgy, mint a 35 évesnek.
Hogy utasításának kellő súlya legyen, a futballpályákat besúgók lepték el, akik nem egy esetben a mellékhelységben megbújva leselkedtek és jelentették fel a renitens trénereket, akik el merészeltek térni a követelményrendszertől.
Főként Dalnoki Jenő és Dr. Lakat Károly jártak gyakran raportra az elnökhöz, és hallgathatták annak artikulálatlan üvöltését.
Ehhez az időszakhoz kötődik az egész mezőny számára kötelezően előírt Lóverseny téri mezei futóverseny, ahol a bokrokban lapuló játékosok az utolsó körben merészkedtek elő rejtekhelyeikről, a célbaérés után pedig egymás kezéből tépkedték ki a helyezést igazoló sorszámokat...
A szövetségi kapitányi posztra Kutas labdarúgásunk egyetlen százszoros válogatottját, Bozsik Józsefet kérte fel.
Cucu az osztrákok elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be nemzeti együttesünk kispadján, ám az 1:0 arányban elveszített mérkőzés után nem sokkal súlyos
szívinfarktust kapott, amelynek következtében orvosai örökre eltiltották a kispadtól.
Bozsik Józsefet Moór Ede, majd egy mérkőzés erejéig Szőcs János követte.
Ez az időszak egy esztendeig tartott, gyenge eredményeket hozott, a kapkodásról, koncepciótlanságról szólt, melynek következtében elúszott az 1976-os EB részvételi lehetősége.
Csapatunk továbbra sem volt, ráadásul nyakunkon voltak az 1978-as VB selejtező mérkőzései Görögországgal, a Szovjetunióval, majd továbbjutás esetén az akkor még nem ismert dél-amerikai ellenféllel.
Ekkor Kutas István 19-re lapot húzott, felkérte kapitánynak a már nyugdíjas korú, 64 esztendős Baróti Lajost, akinek vesztenivalója nem lévén, elvállalta a feladatot. Nem csak elvállalta, hanem a nagy játékerőt képviselő Szovjetuniót és Görögországot megelőzve, csoportelsőségre vezényelte csapatunkat.
Az országot ismét eufória kerítette hatalmába, s az öröm kettős volt, hiszen válogatottunk valóban remek teljesítményt nyújtott, továbbá az elsőséget a Nagy Testvér skalpjával sikerült megszerezniük...
A Bolívia elleni, kijutásunkat szentesítő mérkőzésre akár öt Népstadiont is meg lehetett volna tölteni nézőkkel, a Gujdár-Török, Kocsis, Kereki, Tóth J. - Nyilasi, Pintér, Zombori - Fazekas, Törőcsik, Várady összetételű csapat 5:0-s félidő után 6:0 arányban bizonyult jobbnak dél-amerikai riválisánál.
A visszavágó (3:2 arányban nyertünk) ezek után már csak formalitás volt, Baróti Lajos munkájának eredményeként 12 év távollét után ismét tagjai lehetünk a VB 16-os mezőnyének.
Bár Argentínában a házigazdák mellett Olaszország és Franciaország csapatai vártak ránk, a szurkolók szép reményekkel bocsátották útjukra fiatal, reményteljes csapatunkat.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Legyél Te az első!

Szólj hozzá!

Név:*
E-mail:*
Szeretnék értesítést kapni új komment esetén

Hozzászólás:*


Biztonsági kód:*



* Minden mező kitöltése kötelező. Az e-mail címet csak értesítésre használjuk új komment esetén, ha igényled; az sehol nem jelenik meg az oldalon belül.

Legolvasottabb

Labda

SZÁNALMAS...

2014-04-05 21:42ZTE FC - TATABÁNYA 2:2
Otthon

MEGVÁLTÓ SZÜLETETT NÉKÜNK!

2014-12-24 23:33KISS DOMONKOS OSB ATYA KARÁCSONYI GONDOLATAI
Természet

FAMATUZSÁLEMEK

2016-06-25 18:50A KIRÁLYVÖLGYI ÖREG GESZTENYE
Publicisztika

RÉSZVÉT, S MÉG VALAMI

2015-03-25 11:40DEMAGÓG GONDOLATOK LÉGIKATASZTRÓFA UTÁN...
Publicisztika

DIZÁJN...

2014-01-20 10:46A POLITIKA DISZKRÉT BÁJA

Friss

Labda

KIS MAGYAR FUTBALLTÖRTÉNELEM

2016-07-24 18:58KAPITÁNYOK, ELNÖKÖK, CSAPATOK
Útravaló

ÚTRAVALÓ

2016-07-24 18:53A GONDOLAT TEREMTŐ EREJÉRŐL...
Labda

KIS MAGYAR FUTBALLTÖRTÉNELEM

2016-07-14 18:29A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐ ÉVEK
Útravaló

ÚTRAVALÓ

2016-07-14 18:18ARRÓL, HOGY SZABADOK VAGYUNK
Labda

KIS MAGYAR FUTBALLTÖRTÉNELEM

2016-06-29 13:26MEXIKÓ - 1986