A foci csodálatos játék, talán nem is helyes játéknak nevezni.
Mindenkori állapota, minősége, jellemzői elképesztő pontossággal tükrözik vissza annak a társadalomnak, közegnek az állapotát, minőségét, jellemzőit, melyben létezik.
Labdarúgásunk történelme a mi történelmünk, talán nem túlzás tehát azt állítani - s ezt főként a stadionprogram ellenzőinek szánjuk -, hogy labdarúgásunk rendbe tétele társadalmunk rendbe tételének része.
A múlt ismerete nélkül viszont a jövőt sem lehet biztos kézzel formálni, lássuk tehát, hogy miként jutottunk el a máig a futballpályán.
Sorozatunk a magyar foci történetét igyekszik összefoglalni és feldolgozni, ezúttal az 1982-es spanyolországi VB-vel foglalkozunk.
Az argentínai szereplésről a gyenge minősítés jut a szurkolók eszébe, ám csupán annyi történt, hogy a nálunk magasabban jegyzett válogatottak ellenében a titkon remélt bravúr elmaradt.
Itthon mégis jó magyar szokás szerint égszakadás és földindulás következett.
Az elnöki székben a diktatórikus elveket valló, senkire nem hallgató Kutas Istvánt a liberális Szepesi György váltotta, aki rajongásig szerette, ám soha nem értette a labdarúgást, jellemző, hogy még a nyolcvanas évek közepén sem tudta megkülönböztetni a területvédést az emberfogástól.
A Vb-n nagyot hibázó Nyilasit és Törőcsiket háromszor büntették meg vétkükért, eltiltotta őket a nemzetközi szövetség, pénzbüntetést kaptak, majd hazatértük után a hazai szövetség is egy év szilenciumot rendelt el számukra.
A kispadon Baróti Lajost Kovács Ferenc, őt Dr. Lakat Károly követte.
A Tanár Urat gusztustalan, embertelen módon buktatták meg, ám az őt követő Mészöly Kálmán – Mezey György kettős az egyik legígéretesebb edzőpárosa volt az elmúlt évtizedeknek.
A két, egyaránt negyven esztendős tréner karakterüket illetően a tűz és a víz ellentétének látszatát keltették, mégis remekül kiegészítették egymást.
Az ezer fokon égő, a vezetéssel jó kapcsolatot ápoló, rendet, fegyelmet, kitűnő hangulatot teremtő, játékosait sokszor legorombító, de értük tűzbe menni is kész
Mészöly farvízén Mezey háboríthatatlanul foglalkozhatott a szakmával.
Közös munkálkodásuk nagyszerű eredményt hozott, válogatottunk Angliát, Romániát, Svájcot és Norvégiát megelőzve, csoportelsőként jutott ki az 1982-es spanyolországi VB-re.
A Mészáros - Martos, Bálint (Kerekes), Garaba, Varga - Mülller (Sallai), Nyilasi, Pölöskei (Csongrádi) - Fazekas, Törőcsik, Kiss fémjelezte csapat
végül Spanyolországban csoportjából nem tudott tovább kerülni, dacára annak, hogy Salvador csapatának lőtt tíz gólja (10:1) azóta is VB gólcsúcs, az Argentína és Belgium ellen szerzett egyetlen pont viszont a továbbjutáshoz kevésnek bizonyult.
A kiesés okai között a hallatlan balszerencse mellett nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy a VB előtt az addig nagy szurkolói támogatást élvező válogatott ellen fordult a közvélemény jelentős része.
Mészöly Kálmán munkájáról a Magyar Televízió portréfilmet készített, a rendezők azonban nem vágták ki a filmből azokat a vaskos kifejezéseket, amelyeket a kapitány a sorsdöntő mérkőzésen, ideges állapotban, a nagy tét okán bizony gyakran hangoztatott, s az akkori álszent, szemforgatóan prűd társadalmi közeg „Feszítsd meg!”-et kiáltott Mészölyre. Mai ésszel szinte elképzelhetetlen hecckampány indult ellene, amely alaposan megviselte a Szőke Sziklát.
A másik okot a hazai bajnokság történéseinél találjuk.
1980-ban a Budapesti Honvéd negyedszázad után aranyérmes lett, a következő év pedig a Ferencváros bajnoki címét hozta.
Ekkor lépett a színre a Verebes József által irányított és az ismeretlenség homályából üstökösként feltűnő, remek futballt játszó, gyakran gólparádét rendező, 102 rúgott góllal bajnokságot nyerő Rába ETO.
A szurkolók - főképp a vidékiek - egyértelműen többre taksálták a győriek csapatát, mint a válogatottat, harsányan követelték a fél Rábát a válogatottba, ám
Mészöly Kálmán - érthető módon - kitartott az általa több éve épített, alakított, formált csapata mellett.
A sikertelennek ítélt Vb szereplés után a kapitány rövid ideig még a helyén maradt, ám az őt körülvevő hangulat következtében átadta helyét segítőjének, Mezey Györgynek.
Ekkor, 1983-ban elkezdődött a magyar futball utolsó tündöklő korszaka...