A hetedik nap, a vasárnap, a keresztény ember számára nem csupán a hétvégét, a munkaszünetet, a szórakozást jelenti.
Böjtben különösen nem.
A hetedik nap ünnep, amikor az ember megpihen, aki képes rá, az csendben is marad kissé, s e csendben befelé és felfelé figyel.
Görbe László, milejszegi plébános atya szokásos pénteki gondolatébresztő elmélkedése a csend hangjait igyekszik hallhatóbbá tenni...
Végidők?
Hamvazószerda óta figyelemmel kísérem a nagyböjti időszakot. Sok emberrel, hívővel találkoztam ez alatt az idő alatt. Természetesen mindenkivel nem. A beszélgetések, találkozások alkalmával egyetlen egyszer sem merült fel a szent negyven nap gondolata, egyetlen egyszer sem merült fel a közelgő Húsvét ünnepi öröme, mélysége és szépsége.
Társadalmi események szép számmal vannak, bálokat tartanak, a templomot szeretnék rendezvényteremként használni.
Nagyböjt ötödik vasárnapját a politika árnyékolja be. A közéletet átjárja a minősíthetetlen, igénytelen beszéd, ami sokszor ordításba fordul. Az evangélium teljesen a háttérbe szorul. Félek, hogy üzenete nem képes eljutni a sok mindennel foglalkozó, sok mindennel telített cyber szívekhez.
Isten pedig vár.
Ránk vár.
Barsi Balázs atya egyik nagyböjti elmélkedésében így kiált fel:
„Magyar keresztény lélek! Mikor leszel már végre keresztény?”
Jézus barátaiként, testvéreiként tart bennünket számon. Lázár feltámasztásának evangéliuma a szívünkbe szeretné írni, hogy Ő az életadó Isten, aki nem hagy elveszni minket, Ő a Feltámadás és az Élet.
Nagyböjt ötödik vasárnapja azért is kiemelkedő, mert felragyog a nagyböjti ikonosztázion, a pusztába vonulás és a színeváltozás, a vakon született meggyógyítása és Lázár feltámasztása, a középpontban Jézus és a szamaritánus asszony beszélgetését „láthatjuk” az örök élet forrásáról, a krisztusi keresztségről.
És a nagyböjti ikonok mögött, ott a Húsvét misztériuma.
Ez a nagyböjti kontempláció csúcspontja, amikor a hívő rácsodálkozik Szent János evangélista csodálatos hitre vezető technikájára, ebben a ragyogó kompozícióban. Az előképekben ráhangolódik a Szent Három Nap drámai esemény sorozatára. Erre azért is nagy szükség lenne, mert a Nagyhéten, főleg a Szent Három Napban az Egyház keveset beszél, a hittartalmakat nem szavakban mondja el, hanem a liturgia nyelvén.
A liturgia nyelve ősi nyelv, melynek megértéséhez szellemi és lelki felkészültség kell.
Nehéz ezt egy olyan világban megvalósítani, amelyben Nagyszombat estére gazdagyűlést szerveznek...