A hetedik nap, a vasárnap, a keresztény ember számára nem csupán a hétvégét, a munkaszünetet, a szórakozást jelenti.
A hetedik nap ünnep, amikor az ember megpihen, aki képes rá, az csendben is marad kissé, s e csendben befelé és felfelé figyel.
Görbe László, milejszegi plébános atya szokásos pénteki gondolatébresztő elmélkedése a csend hangjait igyekszik hallhatóbbá tenni...
Quae sursum sunt quaerite
Már az ünnep neve is magasba emeli a tekinteteket.
Urunk menybemenetele.
Bár csak a későbbi ábrázolások sajátossága, hogy az Olajfák hegyén Krisztus fölrepül az égbe az apostolok szeme láttára.
Természetesen, ez az elgondolás szimbolikus nyelvet használ, amelyben a fenn, minden esetben az isteni valóságot jelenti, a lent, vagy a földi, de azon túl akár a sötét erők birodalmát.
A helyesen elvégzett keresztvetés a legjobb példa.
A mozdulat a hastól, a földi valóságtól indul a homlokig, amely, mint az értelem lakóhelyének szimbóluma, a mindent meghatározó, teremtő értelemnek, Istennek a „lakóhelyére” utal.
A bizánci ábrázolások sokkal inkább az isteni dicsőség ragyogását hangsúlyozták az úgynevezett mandorla formával, világossá téve, hogy Krisztus belépett a mennyei,
dicsőséges létezésbe.
A liturgia a IV. századtól fogva kiemeli a Mennybemenetel és Pünkösd szoros kapcsolatát. Tisztázni akarja a hívő ember számára, hogy Krisztus a mennybemenetel alkalmával nem hagyta el Egyházát, hanem a Lélek kiáradásával, egy teljesen új korszak kezdődött meg a világ történetében.
Sokkal „közelebb” jött hozzánk, mint amennyire mi azt el tudnánk képzelni, ugyanakkor bennünk szeretné megtalálni gyönyörűségét, hiszen mi magunk vagyunk a teremtés művének beteljesítői.
Urunk mennybemenetelének ünnepe ezért felnőttségünk ünnepe is.
Gyerekkorunkban a biciklizés tanítása, az apák kedves kötelessége volt. A nyereg mögé erősített seprűnyelet fogva rohangáltak az imbolygó csemetéik mögött, amíg azok rá nem éreztek az egyensúlyozás örömére. Aztán elengedték a seprűnyelet, mert a biciklizés már ment egyedül is.
Tovább is lehet gondolni ezt a képet.
Milyen lenne, ha ez az elengedés nem történik meg. Hogyan festenének a kerékpárosok, seprűnyélbe csimpaszkodó idős szülőkkel?
Húsvét után a negyvenedik napon, amikor véget ért a jelenések csodálatos ideje, Krisztus átadja apostolait küldetésüknek. Életünk egyik legfelemelőbb pillanata, amikor világosan meglátjuk saját küldetésünket és sorsunkat vállalva, minden nehézség ellenére szabadon élünk az üdvösségnek.