A hetedik nap, a vasárnap, a keresztény ember számára nem csupán a hétvégét, a munkaszünetet, a szórakozást jelenti.
A hetedik nap ünnep, amikor az ember megpihen, aki képes rá, az csendben is marad kissé, s e csendben befelé és felfelé figyel.
Görbe László, milejszegi plébános atya szokásos pénteki gondolatébresztő elmélkedése a csend hangjait igyekszik hallhatóbbá tenni...
Egyszer az életünkben már biztosan gondoltunk arra, hogy mi lett volna, ha Jézus tanításából, csak egy kisebb töredék maradt volna fenn az utókor számára?
Az ég madarairól, a mezők liliomairól és a Mennyei Atya gondoskodásáról szóló rész olvasásakor ez mindig eszembe jut.
Ahogy egyetlen sejtünk magában hordja a világmindenség rendező elvét és azt rekonstruálni is lehetne abból, úgy az Úr egyetlen mondata az Istenről szóló tudás teljességének foglalata.
Egyszerű és világos tanítás ez, mégis költői.
Nem azért, mert költői akar lenni, nem azért mert költői szerepben akar tündökölni és ezáltal elérni a kívánt hatást.
Jézus szavai az isteni Lélek szeretet-egységét fejezik ki minden esetben. Távol áll Tőle a szív megosztottsága, tudja, mit miért tesz, tudja mit és miért mond.
A teremtés egyértelműségét és szent rendjét teszi jelenvalóvá, hiszen
Ő az új Ádám.
A katolikus dogmatika külön fejezetet szentel a teremtéssel kapcsolatos teológiai kérdéseknek, elgondolásoknak, ezen belül tárgyalja az ember paradicsomi állapotának jellegzetességeit.
Amikor annak idején tanulmányainkban ezzel a témával foglalkoztunk, mélyen megragadt bennem - bizonyára nem véletlenü l-, hogy az ember paradicsomi létezéséhez szervesen hozzátartozott a munka, de ez a bizonyos munka sokkal inkább hasonlított a felszabadult játékhoz, mint bármihez, ami mostanában erről a szóról - munka - eszünkbe jut.
Művészi alkotás volt minden, amit az ember keze érintett, megszentelt imádság volt minden szava.
A rövid tanítás azért is megindító, mert érthetővé teszi az Atya személyét. Szó sincs benne a harag napján végítéletet tartó szigorú bíróról, aki lelkünkbe égeti esendőségünk bélyegét.
Nem.
Jézus szavainak tanúsága szerint, Ő végtelenül szeret mindnyájunkat és gondoskodik rólunk. Nem véletlen, hogy a kontempláló szerzetesek keresték a természet közelségét és a madarak, liliomok láttán ráébredtek arra a csodálatos harmóniára, ami értünk teremtetett.
Az volt az a pillanat, amikor az imádság - túl a kimondott szavakon - létezéssé, lételemmé vált és az isteni vérkeringésbe kapcsolt.
Isten ereje nem a mindenhatóságában, hanem a gyöngéd szeretetében mutatkozik meg. Ezért nyilvánvaló, hogy a nem aggódás, nem azonos a nemtörődömséggel, hiszen pontosan ez a kinyilatkoztatott atyai szeretet válik életünk vezérfonalává, értelmévé.
Szeretné, ha nem akaratának tudatlan szolgái, hanem örömének tudatos részesei lennénk...