A hetedik nap, a vasárnap, a keresztény ember számára nem csupán a hétvégét, a munkaszünetet, a szórakozást jelenti.
Böjtben különösen nem.
A hetedik nap ünnep, amikor az ember megpihen, aki képes rá, az csendben is marad kissé, s e csendben befelé és felfelé figyel.
Görbe László, milejszegi plébános atya szokásos pénteki gondolatébresztő elmélkedése a csend hangjait igyekszik hallhatóbbá tenni...
A szeretet misztériuma
Csakis a legnagyobb tisztelettel és alázattal közelíthetünk a színeváltozás eseményéhez. A Szentháromság feltárulkozása ez Jézus Krisztusban.
Még a legközelebbi tanítványok sem értik pontosan, ami történik. A testközeli Isten-élmény össze is zavarja gondolataikat. Rögzíteni akarják.
Saját szolgálatukba állítani, az emberi, a földi elképzelések világához láncolni Őt.
Ha megvan a „szisztéma” akkor minden a miénk, mindent megoldottunk. (Ajánlom a METEO című, elfeledett magyar film megtekintését. Bemutatja hová vezet a „szisztéma” megszerzésének vágya.)
Naponta esünk ebbe a hibába, vagy percenként. „Istenem, ha vagy, csak most, ezt az egyetlen kérésemet teljesítsd! Bárcsak tudnálak irányítani, akkor még könnyebb lenne.”
Pont akkor mondjuk, vagy gondoljuk ezt, amikor a legkevésbé szerencsés, amikor a legjobban kellene figyelnünk végre Őrá.
Egyszer a Traviata előadásán voltunk a budapesti Erkel Színházban.
Felhangzott a gyönyörű, szívbemarkoló nyitány. Erre mellettem egy korosodó hölgy elkezdte lelkesen dúdolni. Gyorsan megértettem vele, hogy vannak helyzetek, amikor hallgatni és figyelni kell.
A szent negyven nap próbál megtanítani bennünket arra, hogy nem célravezető folyamatosan magyarázni akkor, amikor Isten szólni szeretne hozzánk.
A Magasságos Isten önkinyilatkoztatása a színeváltozás. Nem láthatták a tanítványok sem, mi történt Jézussal a pusztában, de most, húsvét előtt a hegyen megtapasztalhatják.
Nem csodát tesz Jézus, hanem felragyog Benne az isteni Egység, miközben megjövendöli szenvedését.
Nem tesz csodát.
Ő Maga a Csoda, a fölragyogó Logos, az isteni Bölcsesség, aki végtelen szeretetben önmagát adja értünk! Ő Maga a Szeretet-Isten, jövendölése útmutatás.
Boruljunk le és csendesedjünk el!
Most meg kell küzdenünk önzőségünkkel, mert önzőségünk és az általa generált sötét vágyak megakadályozzák, hogy találkozzunk Vele, ezzel együtt azt is
lehetetlenné teszik, hogy egymásban ismerjük fel Isten képmását.
Aki lelki és szellemi vakságában magát felmagasztalja, azt megalázzák, de aki a szenvedést vállalva, sokszor megalázottan és összetörten is kitart az Úr mellett, az az ember már bement Isten dicsőségébe.