A hetedik nap, a vasárnap, a keresztény ember számára nem csupán a hétvégét, a munkaszünetet, a szórakozást jelenti.
Böjtben különösen nem.
A hetedik nap ünnep, amikor az ember megpihen, aki képes rá, az csendben is marad kissé, s e csendben befelé és felfelé figyel.
Görbe László, milejszegi plébános atya szokásos pénteki gondolatébresztő elmélkedése a csend hangjait igyekszik hallhatóbbá tenni...
A Küldött
A szent negyven nap a hitre vezetés időszaka az egyházban.
Az egyházi „A” év nagyböjti vasárnapjainak evangéliumai, mind, beavató és megvilágosító tanítások és a keresztség szentségének megértésében segítenek.
A vakon született ember meggyógyításáról szóló rész különösen is kiemelkedik ebből a sorozatból. Cselekményével, szimbólumaival, a Krisztus esemény foglalata.
Jézus sarat csinál, majd a vak ember szemére keni, elküldi a Siloe, azaz a Küldött tavához mosakodni, a vak ember látni kezd.
Ne szégyelljük feleleveníteni gyermekkorunkat!
Egyik legkedvesebb játékunk volt - édesanyánk nagy örömére - amikor a vizes homokból különböző formákat, alakzatokat, figurákat formáztunk.
A gyermek teljesen hétköznapinak tűnő játéka, a teremtés pillanatát idézi meg.
Amikor Jézust szemléljük, miközben sarat készít, tudhatjuk, az Isten van jelen a teremtés szakrális eseményében. Aki a Küldött tavában megmosakszik, meggyógyul és elnyeri a látást.
Tudjuk jól, hogy az ember nem csak a szemeivel, hanem a lelkével is képes látni.
Sőt, látásunk csakis akkor mondható épnek, ha a szemeinkkel és lelkünkkel is tudunk látni. A teljes látás elnyerését, a jelképeken keresztül, Szent János evangélista egyértelműen a keresztség szentségéhez köti.
A meggyógyított embert kizárják a zsinagógából. Ez az esemény előképe és rövid összefoglalása a húsvéti eseményeknek. Ekkor már a farizeusok minden eszközt megragadtak, hogy Jézust kiközösítsék, ezért az, aki Őt Messiásnak vallotta automatikusan erre a sorsra jutott.
A János prológusban olvashatjuk, hogy a Világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be. Ez az, amit szinte minden, a Világosságot befogadó hívő megtapasztalhat.
Hányszor, de hányszor hallgattam a becsületes, keresztény életre törekvő hívek panaszát, hogy munkahelyükön kiutálják őket, mert nem hajlandók a többség igénytelenségének szintjére zülleni!
A meggyógyított ember helyzetét, még az is nehezíti, hogy családja szinte idegenként kezeli, de ez egy külön lélektani tanulmány témája.
Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.
A sötétség tombolása, amikor az emberi önteltség már az Isten felett ítélkezik.
A Sátán újra hallatja a hangját...
Itt már joggal mondhatjuk, hogy elkezdődik a visszafordíthatatlan és felfoghatatlanul sötét húsvéti események sorozata. (Csak az érdekesség kedvéért írom ide, hogy hányszor mondták már nekem, rendkívül szellemesen: „ A Plébános úr is vasárnap dolgozik!” Tanulságos...)
„Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”