Végefelé jár a nagy karácsonyi őrület, még egy nap, és elcsitul a rohanás, eltűnnek az utcákról a gyűlölködő tekintetek, a csalódott kereskedők, eltakarítják a százszámra feleslegesen kivágott fenyőket - Inkább etüzelem, mint ebbü az árbu engeggyek... - kicsomagoljuk a dobozokból a tescos plazmatévét, az akciós mobiltelefont és a kínai pulóvert, a kupán vágás előtt még belenézünk a gyomrunkba szánt halak üveges tekintetébe...
De ma még pörgünk, sorban állunk, üvöltünk, ha elfoglalják a parkolóhelyünket, kipipáljuk a listáról az utolsó beszerzett kacatokat, izzadunk, lihegünk, csörtetünk...
A hűtő dugig, de harmadszor is útnak indulunk, hátha kevés lesz a szalámi vagy a sör...
Az asszony mint egy borzas ragadozómadár, lompos, éjfélig főz, hajnalig szaloncukrot kötöz, a fa törzse túl vastag, a befaragás idén is vérrel és válogatott obszcenitásokkal jár - szakrális erotika? - az égősor összecsavarodott, a kölyök láb alatt van, a hidegfront fejfájdító, bár tavaly ilyenkor már veszekedtünk is...
A megmaradt pénzt nem merjük összeszámolni, a telefoncsekk elmaradt - majd megvárják - a gyerek menzáját a nagymama befizette, mindegy, lesz valahogy!
Vendégek talán nem jönnek, fárasztó lenne a bájolgás, majd azt mondjuk, elutazunk.
Az ízléstelen terítőt idén feltesszük - tavaly mama megsértődött - a töltött káposztából lefagyasztjuk a maradékot.
A csomagolópapír egy vagyon volt, jövőre zacskóba pakolunk, a sok drága sms helyett idén e-mail megy mindenkinek, kellemes, boldog, áldott, sikeres, bővelkedő, Ili néninek kegyelemteljes...
A ruhák blokkját eltettük, januárban csere, levásárlás - majd becseréljük papucsra - egymásnak semmit sem vettünk az asszonnyal, egyezség, bevált dolog.
Még egy nap, aztán vége...
Holnap kupán vágjuk a halat, aztán jöhet a Jézuska.
Ennyi maradt...
-najó-