A tavasz érkezésének biztos jele vándormadaraink magérkezés. Sorozatunkban a hazánkban honos madárfajokat próbáljuk meg bemutatni, az elsőként - az aktualitás okán - kedves kis madarunk, a fecske kerül sorra.
A fecskéket méltán mondhatjuk nemes állatoknak.
Elemük a levegő. A földön ügyetlenül lépegetnek, de járásuk még így is többet ér, mint a látszólag közeli rokon sarlósfecskék leírhatatlanul esetlen tipegése. Pihenés céljából fára is szívesen szállnak és erre vékony, levélmentes gallyat választanak ki, amelyen sem a ráülést, sem a leszállást semmi sem akadályozza. Énekük kedves csicsergés, mely mindenkinek örömöt okoz; kivált a falusi embernek annyira a szívéhez szól, hogy a házában fészkelő madár énekét beszédnek tulajdonítja. A fecskék nemcsak jókedvű, társas, békeszerető, hanem értelmes madarak; nemcsak hetykék, hanem igazán bátrak is. Környezetüket élesen megfigyelik, barátaikat jól meg tudják különböztetni ellenségeiktől és csak abban bíznak, aki megérdemli. Sürgés-forgásuk, tevékenykedésük lebilincsel bennünket, bizalmas természetük pedig még a durvább lelkű ember védelmét és vendégszeretetét is biztosítja számukra.
Minden fecske rovarvadász. Főleg legyeket és szúnyogokat fogdosnak, de apróbb bogárféléket és hasonlókat is elkapkodnak. Csak repülve vadásznak; ülő állatokat is csak repülve tudnak pl. a falról elkapni. Zsákmányukat feldarabolás nélkül nyelik le. Repülve isznak, repülve is fürödnek.
A repülésben való ügyességüknek köszönhetik, hogy sok olyan ellenségük elől meg tudnak menekülni, melyek kisebb madarakra nézve egyébként veszélyesek. Mégis minden földrészen vannak olyan sólymok, amelyek a legsebesebb röptűeket is meg tudják fogni; tojásaik és tehetetlen fiókáik után macska, nyest, menyét, patkány és egér ólálkodik. Az ember a hasznosaknak nem izen hadat, ellenkezőleg a legtöbb országban „szent madár”-nak tartja, tehát inkább oltalmazza őket.
Fogságban tartásra a fecske nem alkalmas.
Egyeseket talán élelempótlékkal mesterségesen táplálva ideig-óráig sikerül életben tartani, ezek azonban csak ritka kivételék.
A fecske életfeltétele elsősorban a korlátlan szabadság. A rómaiak alkalomadtán úgy használták fel a fecskét, mint a postagalambot. Így adta tudtára Fabius Pictor a ligustiai csapatok által ostromolt római helyőrségnek, hogy egy esetleges kitörésnél hányadik napon számíthatnak a megerősítés érkezésére; a napok számát a fecske lábára kötött zsinegen lévő csomók jelentették.
Magyarországon a füsti fecske határozottan a legnépszerűbb, mert ha az Alföldön népszerűség tekintetében nem is szárnyalja túl a gólyát, a hegyvidéken, ahol a gólya nem fordul elő, kétségtelenül versenytárs nélkül való.
Nem is szűkölködik népies elnevezésekben, amelyek sokaságából a következőket említjük: kéményi föcske, villásfarkú vagy villásfecske, véres, cifra, vörös, tarkafecske.
Talán legszebb neve: Istenfecske, Isten madara.
Ezt a csodás szépségű nevet csakis annyira kedves madarának oszthatta ki a magyar nép, amilyen számára a füsti fecske, mert abban a házban, ahol fészkel, nem üt bele a mennykő. A füsti fecske elnevezést nem a színéről kapta, hanem arról a szokásáról, hogy a régi időben a kéményekben is fészkelt.
A füsti fecske jellegzetes vonuló madár, megérkezése jelenti a tavasz, eltávozása az ősz kezdetét. Zombori Lippay György a XVII. században megjelent kalendáriumában találjuk már azt a néphitet, hogy „Virágvasárnap táján jő vissza a fecske, Szent Kereszt fölmagasztalása táján mégyen el”.
A füsti fecske Magyarországon védett madár, eszmei értéke 50.000 Ft.
A parti fecske (marti fecske, partika föcske, parti ásófecske) Magyarországon szintén gyakori madárfaj, amely itt költ.
Tartózkodási helyét tekintve azonban már jóval válogatósabb, mint a füsti fecske, mert nem hatol annyira föl a magas hegyvidékre, mint ez. Leggyakoribb az Alföldön, ahol különösen a nagy folyók meredek partjaiba vájja fészkeit, de azért egyebütt is megtelepszik, ha partos helyet talál, így útbevágásokban, agyaggödrökben, téglavetőkben, a Balaton löszfalaiban stb.
A fecskecsalád nálunk előforduló harmadik tagja a molnárfecske. Sokkal kevésbé kötődik közvetlenül az állattartáshoz, a leginkább városiasodott fecske fajunk.(Forrás: Brehm - Az állatok világa)
Mindhárom fecskefajunk bajban van!