A kékcinege mintegy10-11centiméter nagyságú, fejteteje, szárnya és farka ragyogó égszínkék, testalja citromsárga, arca fehér. A szem vonalában vékony kékesfekete sáv veszi körül a fejét, kék színű sapkája alul fehéren szegett. Tarkóján fehéres folt, háta zöldes árnyalatú. A fiatalok háta zöldesbarna, arcfoltjuk sárga.
Viselkedése a széncinegéhez hasonló. Hangja változatos "csi-csi-csit" hívóhang, éneke magas "trüi-titi-trüi-titi".
Elsősorban az idősebb lomberdőket kedveli, kisebb számban megtelepszik gyümölcsösben, erdőszéli kertben, parkban és folyómenti hullámtéri erdőkben is.
Ha teheti, fészkeléshez magasabban elhelyezkedő odút választ. Az első tojásokat általában április elején, a széncinegénél néhány nappal korábban rakja, de populáció kisebbik része május végén-június elején másodszor is költ.
A kevés gyökér és fűszál alapra sok mohából épített, szőrrel bélelt, 6-9 cm magas fészket a tojó építi. A hím is hord fészekanyagot, de azt a tojó építi be. A tojások száma 6-14, kivételesen 15 is lehet, ritkán az is előfordul, hogy két tojó azonos fészekbe rakja tojásait.
A tojó 14 napig üli a tojásokat, de hideg, esős tavaszokon 20-21 napos kotlás is lehetséges. A fiókák 18-22 napig maradnak a fészekben, ezalatt mindkét szülő táplálja őket.
A kékcinege ősszel és télen más cinegefajokkal együtt vegyes csapatokban kóborolva keresi élelmét. Gyakran megfigyelhetjük nádasokban is, ahol nagyobb csapatai is áttelelnek.
Állandó, illetve kóborló madár.
A korszerű gazdálkodásban egyre kiterjedtebben alkalmazott biológiai védekezés fontos tényezője lehet a széncinegével együtt. A kékcinege legszívesebben a 26-28 mm átmérőjű (A típus) bejárónyílással ellátott odút foglalja el, de B típusú odúban is költ időnként, télen a kihelyezett madáretetőket is felkeresi. Hazai állománya stabil, nem veszélyeztetett, ám esetenként az erdei pele, a menyét és az erdei sikló elpusztíthat egy-egy fészekaljat.
Védett madár, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.