A kenderike nagyjából 13 centiméter nagyságú. A hím háta gesztenyebarna, sötét szárnyán és kissé villás farkán fehér szegély látható. Feje szürkés testalja barnássárga, sötét sávozással, melle halványpiros. Nászruhában a hím fejteteje és begye kárminpiros, fehéres torkán barna vonalak. A tojón nincs kárminpiros szín, tollazata sűrűbben sávozott.
Röpte hullámos
A költési idő után csapatosan jár, éneke változatos és dallamos csicsergés, bokrok, fák tetején énekel.
Erdőszéleken, a vasúti töltéseket kísérő bokrosok közelében, szőlőhegyeken, öreg temetőkben mindenütt megtalálhatjuk. Április és július között kétszer, néha háromszor költ.
A fiókák 10-12 nap alatt kelnek ki, a tojó az első napokban melengeti őket, később már mindkét szülő etet, a táplálékot a begyükben, félig megpuhítva hozzák a fiókáknak. Mindig együtt érkeznek és egyszerre távoznak a fészektől. A fiókák 11-13 napos korukban hagyják el a fészket, ezután szülők még legalább tíz napig etetik és gondozzák őket.
Magevő madár, fiókáit is elsősorban apró gyommagvakkal táplálja. Különösen kedveli a félig érett magvakat, nyáron például a gyermekláncfű termését.
Télen a kenderikék csapatokba verődve járják a határt és főként a gazos tarlókon, mezsgyék közelében táplálkoznak. Ilyenkor egyebek mellett a disznóparéj, a bojtorján, a nefelejcs és a keserűfű magjaival táplálkoznak, de a gazdasági növények, pl. repce, kender, len, répa, káposzta magvait is eszik. A téli hónapokban a kenderikecsapatok északabbról érkezett példányokkal egészülnek ki, egy Budapesten januárban jelölt kenderike pedig ugyanazon év májusában Finnországban került kézre. Hazai állományát nem fenyegeti veszély, de élőhelyeinek megszüntetése (pl. mezsgyék, bokrosok, különösen költési időben történő felszámolása) a helyi populáció csökkenését okozhatja.
Védett madár, természeti értéke 10 000 Ft.
- Benedek Tamás -