A nagy fakopáncs mérete kb. 23 cm, tollazata fekete-fehéren tarkázott. Nagy válfoltja fehér, sapkája fekete, fehér arcoldalán összefüggő fekete sáv nyúlik a tarkóig. Hasoldala fehér, az alsó farkfedők élénkpirosak. A hím tarkóján élénk piros folt látható, a tojó fején nincs piros szín, viszont a fiatalok egész fejteteje piros.
A földön ritkán látható, de rájár a mesterséges madáretetőkre. Hangja hangos, éles ”tcsikk” vagy ”tükk”, melyet kúszás közben sokszor minden szökkenéskor hallat. Hegy- és síkvidékeink erdei élőhelyein költ, de gyümölcsösökben, nagyobb erdei parkokban, város-és faluszéli kertekben is előfordul.
Nem kötődik erdőtípushoz, de előnyben részesíti a fenyővel elegyes élőhelyeket. Odúját különböző fafajokba készíti, élő és korhadt, kiszáradt fákban egyaránt megtalálhatók fészekodúi.
Évente egyszer költ, ám esetenként pótköltése is lehetséges. Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a száraz ágakon és ágcsonkokon, újabban többen megfigyelték, hogy fém villanyoszlopon is dobolt 1-1 példány.
Többnyire minden évben új odút váj vagy egy korábban megkezdettet fejez be. Az odú földtől mért magassága rendszerint 1-3 méter, de 12 méter magasan is előfordul. Mélysége 20-25 cm, alja felé jellegzetesen kiöblösödik, bejárata 45-49 mm átmérőjű.
Ritkán elfoglalja a mesterséges fészekodút is, amelynek a nyílását számára megfelelő méretűre tágítja. Komoly fészekkonkurense lehet a seregély, amely alkalmanként még a fiókás fészkét is kifosztja, a fiókákat kidobálja vagy egyszerűen ráépíti saját fészkét, igy azok az odúban pusztulnak el.
A tojó 6 tojását az odú alján levő faforgácsra rakja, naponta 1-et tojik. A kotlás a fészekalj teljessé válásakor vagy 1-2 nappal előtte kezdődik meg és 14-16 napig tart. A fiókák kb. 20 napos korukban válnak röpképessé. Kirepülés után - többnyire június közepén - még két-három hétig, sokszor hoszabb ideig is együtt marad a család.
Fatörzseken, vastagabb ágakon, ritkábban vékony gallyakon vagy a talajon keresi táplálékát.
Ha sok a hernyó, rendszeresen látható a vékony ágakon, ahonnan a leveleken lévő hernyókat eléri. Az őszi-téli-kora tavaszi időszakban gyakran táplálkozik a kéreg alól, vagy vés a farészben mélyebbre az ott élő farontó rovarok után.
Ez a viselkedési forma közvetetten azt is elősegíti, hogy a paraziták (pl. fürkészek) könnyebben tudják megtámadni a farontó rovarokat, mivel a lehántott vagy elvékonyított kéreg védőhatása kisebb. A téli időszakban gyakran fogyaszt csonthéjas gyümölcsöt, makkot, fenyőmagot és egyéb terméseket, de rájár a téli etetőkre is és szívesen eszi a napraforgómagot is.
Országos állománya pontosan nem ismert, de a balkáni fakopáncs hazai megtelepedése után (a 30-as, 40-es években) egyedszáma csökkent az urbanizált élőhelyeken.
Télen nem vonul el, inkább kóborol, viszont soha nem megy messze előző évi költőhelyétől.
Gyakran alkot a cinegékkel, fakuszokkal, csuszkákkal vegyes csapatokat. A nagyüzemi erdőgazdálkodás valamennyi harkályfaj életterét szűkíti, fészkelési lehetőségét csökkenti. Téli időszakban főtt szalonnával (sótlan!), faggyúval, napraforgóval, az ágakra függesztett kukoricacsővel etethető.
Védett madár, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
- Benedek Tamás -