A vörösbegy Európában csak a legészakibb területekről hiányzik, keleten Nyugat-Szibériáig fordul elő, s Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel. Hazánkban az erdős, bokros élőhelyeken gyakori madár, elsősorban a hegyvidéki, gazdag aljnövényzetű lomberdők lakója.
Kedveli a nedves patakvölgyeket, az erdei utak környékét, de rendszeresen költ a nagyobb parkokban, arborétumokban is.
Kisebb számban ugyan, de mindenütt fészkel az ártereken és a városok zöldövezeti részeinek bokros kertjeiben. Évente kétszer, április-májusban, illetve június-júliusban költ. A fészkelőhelyeken lőször a hímek jelennek meg, a revírt és vele a párjukat is a később érkező tojók választják ki.
A hímek - mint az énekesmadaraknál általában - többségben vannak, évente akár 20%-uk is pár nélkül maradhat.
Ezek intenzíven énekelnek, alkalmilag revírt is tartanak és gyakran megzavarják fajtársaik költését.
A vörösbegy elsősorban talajon vagy annak közvetlen közelében fészkel, földi üregben, gyökerek között, erdei híd gerendáján, farakás között, elhagyott harkályodúban, néha mesterséges fészekodúban költ. A fészek alapja növényi szálakból, száraz levelekből és mohából áll, a csészét finom gyökerekkel, moha és szőrszálakkal, ritkán apró pihetollakkal béleli.
Előfordul, hogy fészkét beboltozza. Az építés általában 4-5 napig, szükség esetén jóval rövidebb ideig tart. A tojások száma 6-7, a második költéskor gyakran 5.
A tojó az utólsó tojás lerakása után kezd kotlani. A hím általában nem váltja fel, de amikor párja időről időre eltávozik a fészekről, eteti azt. A kotlási idő 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a fészket. Egyenként rejtőznek el a közelben, ahol a szüleik tovább etetik őket. Tavasszal és a költési időben szinte kizárólag rovarokkal, pókokkal táplálkoznak, ősszel és télen sok bogyót és más növényi eredetű anyagot (feketebodza, szeder, ostorfa termése) fogyasztanak.
A tavaszi vonulás fő ideje március második és április első felére esik, az őszi októberben éri el a csúcspontját. A magyar állomány a gyűrűzések adatai szerint dél-délnyugat felé vonul, ám télire rendszeresen észak-északkelet felől érkeznek vörösbegyek Magyarországra. A legtöbb visszajelentés Olaszországból származik, de magyar gyűrűs példányok egyebek mellett Spanyol-és Franciaországban, Algériában is megkerültek. A nálunk telelő példányokat apróra vágott almával, főtt hússal, sajttal, friss túróval, főtt tojással, lisztkukaccal etethetjük. Macskamentes helyeken megtelepszik a tág nyitású C típusú odúban is, melyet viszonylag alacsonyra- 50-100 cm-re célszerű kihelyezni.
Védett madár, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.