Az erdei pinty legismertebb pintyfajta. Kistestű, mérete mintegy 5 cm, szárnyán kettős, fehér keresztszalag, szélső farktollai fehérek. A hím fejteteje és tarkója kékesszürke, háta gesztenyebarna, farcsíkja zöldes, testalja borvörös. A tojó hátoldala világos olajbarna, alsó oldala fakóbarna.
Röpte hullámos, hangja hangos ”pink”. Messzehangzó, ezüstösen csengő éneke egyike a kora tavaszi erdő legjellegzetesebb madárhangjainak.
Szívesen megtelepszik nagyobb parkokban, gyümölcsösökben, idős fában gazdag kertekben, sőt mezővédő erdősávokban és útszéli fasorokban is. Április végétől, melegebb időjárás esetén április közepétől június végéig kétszer költ. Fészkét vizszintes ágakra, elágazásokra, mohából, zúzmóból építi és szőrrel, pihével béleli.
Főleg növény, elsősorban magevő.
Táplálékát a földön járva szedegeti össze, rovarokat és más állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Fiókáit hernyókkal, bogarakkal, kétszárnyúakkal és pókokkal eteti.
A hazai állomány jelentős része Olaszországba vonul télire, egyes gyűrűzési adatok szerint az Appennini-félsziget csúcsáig is eljutnak, s bár többségük Közép-Olaszországban marad, ismertek Dél-franciaországi visszajelzések is.
Télen északabbi területekről (Oroszországból) is érkeznek hozzánk kisebb-nagyobb csapatai. A téli madáretetőkön is megjelenik, általában a földre szórt magokat szedegeti föl.
Hazai állománya stabil. Védett madár, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
- Benedek Tamás -