Hamvazószerdától nagypéntekig tart a keresztények számára a szent negyven nap, a felkészülés, az elcsendesülés, a lemondás, meditálás és befelé fordulás időszaka. A böjtölés fogalma a köztudatban mára meglehetősen átalakult, sokak csupán valamilyen ételről, elsősorban a húsfélékről való időszakos lemondásnak hiszik azt.
S bár az önmegtartóztatásnak valóban vannak külső jelei, hagyományai, a böjti időszak valójában a belső, lelki megtisztulást, felkészülést szolgálja.
A csend keresésének időszaka ez, olyan alkotó, megtisztító csend időszaka, mely alkalmassá teszi a személyiséget a harmonizációra világgal és önmagával.
A gondolkodás időszaka, a keresés időszaka, az összegzés időszaka, a tisztán látás időszaka.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a böjtölés látványos, külső jelei - hamvazkodás, önmegtartóztatás, zajos mulatságok kerülése - azt szolgálják, hogy a külső zaj ne zavarja az egyén belső csendjét.
A böjt a szuverenitás időszaka is, a szuverenitásé, mely lehetővé teszi, hogy az egyén függetlenedjen, megszabaduljon az őt körülvevő közeg elvárásaitól, szokásrendjétől.
Az egyedüllét - mely nem azonos a magánnyal - és a csend minden önmeghatározás alapja, az önmagunkkal történő - sokszor kifejezetten fájó - szembesülés esélye és lehetősége.
A böjt a gondolat, a gondolkodó ember terepe is, a kérdések, és a lehetséges válaszok megfogalmazásának ideje.
Kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, mit, s miért teszünk, mit, s miért tesznek velünk mások, miként akarunk, s miként tudunk viszonyulni önmagunkhoz, s másokhoz?
Milyen a viszonyunk saját korlátainkkal, a fizikai lét ideiglenességével, félelmeinkkel?
Egyáltalán, emberhez méltó félelmeink vannak-e?
Netán vagyontárgyakhoz köthető birtokviszonyok változásaitól reszketünk csupán?
S milyenek az örömeink?
Csupán a birtoklás örömét keressük, vagy többet is?
Miként küzdünk meg napról napra a Reményért, s mivé leszünk, ha elveszítjük azt?
A gondolat, s a gondolkodó ember a harácsoló, önmagát időről időre pusztulásba hajszoló üzleties, fogyasztói társadalom ellensége, emiatt a csend is az.
Erőszakkal, számító ármánnyal vették el tőlünk a csendet, melyet aztán követett a gondolat is.
A böjti időszak remény, lehetőség, kísérlet mindezek visszaszerzésére...
-nj-