Hamvazószerdától nagypéntekig tart a keresztények számára a szent negyven nap, a felkészülés, az elcsendesülés, a lemondás, meditálás és befelé fordulás idÅ‘szaka. A böjtölés fogalma a köztudatban mára meglehetÅ‘sen átalakult, sokak csupán valamilyen ételrÅ‘l, elsÅ‘sorban a húsfélékrÅ‘l való idÅ‘szakos lemondásnak hiszik azt.
S bár az önmegtartóztatásnak valóban vannak külsÅ‘ jelei, hagyományai, a böjti idÅ‘szak valójában a belsÅ‘, lelki megtisztulást, felkészülést szolgálja.
A csend keresésének idÅ‘szaka ez, olyan alkotó, megtisztító csend idÅ‘szaka, mely alkalmassá teszi a személyiséget a harmonizációra világgal és önmagával.
A gondolkodás idÅ‘szaka, a keresés idÅ‘szaka, az összegzés idÅ‘szaka, a tisztán látás idÅ‘szaka.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a böjtölés látványos, külsÅ‘ jelei - hamvazkodás, önmegtartóztatás, zajos mulatságok kerülése - azt szolgálják, hogy a külsÅ‘ zaj ne zavarja az egyén belsÅ‘ csendjét.
A böjt a szuverenitás idÅ‘szaka is, a szuverenitásé, mely lehetÅ‘vé teszi, hogy az egyén függetlenedjen, megszabaduljon az Å‘t körülvevÅ‘ közeg elvárásaitól, szokásrendjétÅ‘l.
Az egyedüllét - mely nem azonos a magánnyal - és a csend minden önmeghatározás alapja, az önmagunkkal történÅ‘ - sokszor kifejezetten fájó - szembesülés esélye és lehetÅ‘sége.
A böjt a gondolat, a gondolkodó ember terepe is, a kérdések, és a lehetséges válaszok megfogalmazásának ideje.
Kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, mit, s miért teszünk, mit, s miért tesznek velünk mások, miként akarunk, s miként tudunk viszonyulni önmagunkhoz, s másokhoz?
Milyen a viszonyunk saját korlátainkkal, a fizikai lét ideiglenességével, félelmeinkkel?
Egyáltalán, emberhez méltó félelmeink vannak-e?
Netán vagyontárgyakhoz köthetÅ‘ birtokviszonyok változásaitól reszketünk csupán?
S milyenek az örömeink?
Csupán a birtoklás örömét keressük, vagy többet is?
Miként küzdünk meg napról napra a Reményért, s mivé leszünk, ha elveszítjük azt?
A gondolat, s a gondolkodó ember a harácsoló, önmagát idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re pusztulásba hajszoló üzleties, fogyasztói társadalom ellensége, emiatt a csend is az.
ErÅ‘szakkal, számító ármánnyal vették el tÅ‘lünk a csendet, melyet aztán követett a gondolat is.
A böjti idÅ‘szak remény, lehetÅ‘ség, kísérlet mindezek visszaszerzésére...
-nj-