Ma huszonkilenc éve, 1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor robbant fel az akkori Szovjetunióban a csernobili atomerőmű, máig ezt az esetet tartják a világ egyik legsúlyosabb atomkatasztrófájának.
Az ortodox naptár szerint aznap nagyszombat volt.
Maga az erőmű tulajdonképpen nem a tőle 18 km-re fekvő Csernobil városához, hanem a közvetlen közelében, a mintegy 3 km-nyire található Pripjatyhoz fekszik legközelebb.
A Kijevtől 110 km-nyire épített erőmű négy működő, RBMK-1000 típusú reaktora a baleset idején Ukrajna áramtermelésének mintegy 10%-át adta. A robbanás után a szovjet vezetés titkolta az eseményeket, emiatt a baleset ténye csak napokkal később vált ismertté. A szocialista tábor országainak vezetői ugyancsak a titkolózás mellett döntöttek, a felsőbb pártvezetés teljes hírzárlatot rendelt el. A nyugati országokban mért sugárzásnövekedés miatt aztán a Szovjetunió kénytelen volt elismerni a robbanás tényét, de minden eszközzel bagatellizálni igyekezett a történteket.
A KGST országokban - köztük hazánkban is - úgy kommunikálták az eseményeket, hogy egy jelentéktelen üzemzavar miatt átmenetileg megnövekedett a háttérsugárzás, ez azonban a lakosságra nézve veszélytelen.
Az MTI 1986. április 28-án kiadott közleménye így fogalmazott:
"Előre beütemezett karbantartás közben történt egy baleset, megnövekedett a sugárzási szint, amely azóta már helyre is állt, folyik a károk felmérése és a helyreállítás."
A Magyar Televízió ugyancsak április 28-án jelentette be a hírt, érkezett azonban az MTI-től egy részletesebb jelentés is, melyet titoktartási záradékkal láttak el, a záradékban a lakosság tájékoztatását gyakorlatilag megtiltották.
Aznap este a rádió 21 órai hírműsorában Bedő Iván szerkesztő egy BBC hírre való hivatkozással bejelentette az atombalesetet, az adást azonnal letiltották, a szerkesztőt megbüntették. A Népszabadságban április 28-án rövid, négysoros hír tudósított az eseményekről az újság harmadik oldalán. Jól jellemzi az akkori viszonyokat, hogy a Csernobilról szóló hírek, ill. a tömegtájékoztatás irányítására rendkívüli kormánybizottság jött létre Marjai József miniszterelnök-helyettes irányításával.
A hiányos tájékoztatás és az országot ért sugárterhelés bagatellizálása miatt a lakosság a szükséges védekezést még az önerőből megtehető csekély mértékben sem tartotta fontosnak. Május elsején például megtartották a szokásos felvonulást, a munkásosztály nagy nemzetközi seregszemléjén diadalmas öntudattal vonult a béketábor, szálltak a lufik, fogyott a virsli, folyt a sör...
Eközben az európai országokban bevezetett beutazási tilalom miatt magyar kamionsofőrök is fuvarozták a szovjet árukat, sokaknak Kijeven kellett átutazni. Az ott kapott sugárdózis miatt aztán többen meghaltak, vagy megbetegedtek közülük.
A katasztrófa halálos áldozatainak és a vele összefüggésben lévő későbbi megbetegedések számáról pontos és hiteles adatok azóta sem állnak rendelkezésre.
Éppen a titkolózás az egyik oka, hogy Csernobil miatt a bizalmatlanság légköre veszi körül az egész atomenergia-ipart, világszerte fenntartásokkal fogadnak minden olyan kezdeményezést, mely atomerőművek építésével kapcsolatos.
Csernobil ma, negyedszázad elteltével is tiltott zóna, zárt övezet, kísértetváros.
Egyben emlékmű.
Emlékeztet, szembesít a felelősséggel, melyet magunkkal, s utódainkkal szemben viselnünk kell...