Hetvenegy éve, 1945. február 13-án kezdődött a drezdai bombázás néven elhíresült kegyetlen tömegmészárlás, melynek során angol és amerikai bombázók tervszerűen, kifejezetten a védtelen polgári lakosság tömeges lemészárlásának szándékával porig bombázták a légvédelem és mindenféle hadi potenciál nélküli szász nagyvárost, Drezdát. A több napon át tartó iszonyat tízezrek, más becslédek szerint százezrek, nők, öregek, gyermekek állati brutalitással megvalósított kiirtását, a menekülők levadászását jelentette akkor, amikor a háború már minden kétséget kizáróan eldőlt.
A XX. és XI. századot joggal nevezhetnénk az amerikai bombák korszakának is, hiszen az az ország, melynek földjére soha egyetlen idegen hatalom nem dobott le egyetlen bombát sem, végigbombázza a földkerekség legkiszolgáltatottabb népeit Drezdától Afganisztánig, ügyelve arra, hogy a bombaháton repített demokrácia fegyvertelen, védtelen áldozatokat gyilkoljon halomra.
Amerika ma újra világháborúért liheg.
Az emlékezés - a kegyelet és tiszteletadás szándékán túl - különösen fontos tehát most, hogy pontosan lássuk, mit kockáztatunk, s mit szándékoznak tenni velünk...
Az áldozatokra emlékezve közöljük Zagyva György Gyula országgyűlési képviselő beszédét, mely 2011. február 14-én hangzott el a magyar Országgyűlésben.
"Az Európa több országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945. február 13-án és 14-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos terrorbombázás volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús bűncselekménye.
Egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság.
Drezda semmiféle katonai potenciállal nem rendelkezett, sőt jelentős, hadianyagot termelő üzemei sem voltak. Ez persze nem zavarta a gyilkosokat, hiszen a támadás célja a legsűrűbben lakott belső kerületek, s a kiadott parancs is arról szólt, hogy a sztalini terror elől nyugatra menekült többszázezer embert, akik a városba zsúfolódtak, meg kell semmisíteni.
A ki nem mondott indokok között volt az oroszoknak szóló demonstráció is az angolszász légierő fölényéről, mely intő jelként kell, hogy figyelmeztesse az egyre mohóbb Sztalint.
Jól tudjuk, hogy történelem nincs, csak történetírás van, mégpedig a mindenkori győztesek történetírása.
Ezt tapasztalhatjuk a drezdai tömeggyilkosság kapcsán is, hiszen a történelemkönyvekben még széljegyzetként is ritkán emlegetik, az európai közéletből pedig gyökerestől próbálják kiirtani a meggyilkolt ártatlan százezrek emlékét.
Nincs hivatalos megemlékezés, mint ahogy nincs hivatalos megemlékezés számtalan más tömeggyilkosságról sem, ahol nem kiválasztottak voltak az áldozatok.
A drezdai népirtás kapcsán, mely az egész európai történelem eddigi legaljasabb tömeggyilkos gaztette volt, szinte néma Európa.
1945. február 13-án este fél tízkor az az angol légierő összesen 1.049 bombázója két, egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és kevesebb, mint öt perc alatt több, mint 3.500 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem és haderő nélküli védtelen városra.
A három óra múlva bekövetkezett második hullámban újabb 529 bombázó támadt a már fáklyaként égő, és a sebesültek mentésével foglalatoskodó városra.
Az angol gépek ezúttal kizárólag gyújtóbombákat szórtak le, minek következtében kialakult a hírhedt, borzalmas tűzvihar, teljesen elégő áldozattá téve mindazt, ami élőként az útjába akadt.
Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B 17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási menekülttáborként működő Drezda ellen, minek során az amerikaiak 3.900 tonna hagyományos, és gyújtóanyaggal töltött bombát dobtak le a történelmi belvárosra.
A három-négy emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen, kifelé gyalog járható utat az Elba partja jelentette.
Ezt, az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a kétnapos bombázás után is napokon át folyamatosan bombázták, s a menekülő nőket, öregeket és gyerekeket fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba.
A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma 160.000 és 200.000 áldozat közé esik. "