Ökováros Zalaegerszeg.
Ez olvasható annak a néhány, szennyvízbÅ‘l készült gázzal üzemelÅ‘ buszmatuzsálemnek az oldalán, melyek a zalai megyeszékhely utcáin közlekednek, már amennyire a keskeny utcácskákon való tuszkolódást közlekedésnek lehet nevezni.
Ökováros.
A szlogen viszonylag friss, a legutóbbi városvezetés tevékenykedésének jegyében született.
A városka korábban volt már sportváros, sÅ‘t, a Nemzet Sportvárosa, aztán a ságodi csúszdadomb presztizsének építésekor fürdÅ‘város, idÅ‘nként a virágok városa, az iparosítás idején – fÅ‘leg Nagykanizsáról nézve - csinált város, mikor éppen mi…
Jelenleg tehát ökováros, eleddig a többi valamiért nem jött be, bár a fürdÅ‘város titulus még nem teljesen okafogyott, a pünkösdi hosszú hétvége negyvenfokos izzó poklában különösen nem volt az, hiszen a fél város fürödni indult.
Zalaszentgrótra, Sárvárra, Kehidakustányba, a Balatonra, ki-ki ízlése szerint.
Zalaegerszegen ugyanis nem volt egyetlen használható hidegvizes medence sem, a régi strandot bezárták, a ságodi csúszdapark pedig lakattal a kapuján várta a hűvösebb napokat…
De vissza a jelenhez, az ökovároshoz!
A jelen a nagy fejlesztések, átépítések ideje, Zalaegerszegen ezalatt jobbára a kockakövek cseréjét kell érteni, most éppen a Dísz tér került sorra.
A tér, ami nem is olyan régóta a város központi tere, azóta is néha felújították, idÅ‘nként átgondolták, hol föld alatti üzleteket, hol árnyékolt padokat fantáziáltak rá, de mindent egybevetve, eddig óvatosan harapdáltak bele.
Mára ismét eljött a nagy átgondolók ideje, a teret lezárták, feltörték, lázas rombolás zajlik, a régi kockaköveket felszedik, ledarálják, s újakat készítenek belÅ‘le néhány százmillióért.
A szocreál ízű, minden irányból betonnal körbevett terület talán legszerethetÅ‘bb része az a platánsor (volt), melyet most halálra ítélt az átgondolók beteges fantáziája, így a platánoknak pusztulniuk kell!
Pusztulniuk, nem is akármikor, a vegetációs idÅ‘szak közepén, zöldbe borulva, még néhány óráig enyhítÅ‘ árnyat adva mennek a halálba.
Likvidálásuk oka sem akármilyen, nem illeszthetÅ‘ek ugyanis az átalakítási tervekbe!
Persze tudjuk, nem ismerjük a terveket, ez nem fairtás, ez növényzetcsere, nagyon divatos, közkedvelt szóval élve.
Tizenhat új fa kerül majd a térre, néhánnyal közülük a szárazság végez majd, másokkal az éppen soros böfögÅ‘fesztivál tökipompost emésztÅ‘ proletárjainak fergeteges jókedve…
Addig pedig izzik majd a sivár betonpokol, igaz, jópofa fotók készülhetnek a városi propagandaharsonába a tikkadt atyafiakat locsoló párakapukról, a gondoskodás az gondoskodás ugyebár…
Ötven fok lesz majd nyaranta, de sebaj, figyelmeztet majd az OMSZ, olyankor citromsárgán riadunk, s bemenekülünk a már korábban átgondolt Csipke Passzázs (ez sem semmi!) árnyékába…
Szóval Zalaegerszeg továbbra is lázasan keresi azt a formát, amitÅ‘l egy kicsit városnak nézhetne ki, patinás fÅ‘térre, sétálóutcára vágyik, úgy tűnik, minden áron.
Igaz, más, városszerűbb városok fÅ‘térszerűbb fÅ‘tere Å‘sidÅ‘k óta változatlan, sÅ‘t, másutt féltve Å‘rzik a múlt műemlékekbe kövült lenyomatát, a sétálóövezetek kialakításának eredeti oka is az volt, hogy megóvják a forgalomtól az évszázados épületeket.
A göcseji metropolisz ugyan műemlékekkel nem dicsekedhet, büszke elnevezésekkel annál inkább, van itt Csipkeház, Szalagház, Lédaház, Gyémántház, Rózsaház, Dél HercegnÅ‘je, így, nagy kezdÅ‘betűvel, szinte megszemélyesítve a betonszörnyeket.
Lesz majd sétálóutca is, ebben biztosak lehetünk, hiszen ha másutt is van, akkor nekünk is kell, legalább nézzünk ki városnak, ha már a munkahelyek, az oktatás, a közlekedés, az egyéb infrastruktúra hiányában, s a teljes eljelentéktelenedés okán nem vagyunk az…
Sajnos arra nem gondoltak az aktuális átgondolók, hogy éppen attól válhatott volna szerethetÅ‘, hangulatos várossá Göcsej szíve, ha megóvják, felújítják régi, polgári, kisvárosi utcáit, épületeit, hagyományos, természetes úton létrejött tereit, nem zárják be mondjuk a régi strandot, esélyt hagynak arra, hogy a lassan ráépülÅ‘ idÅ‘ patinássá, egyedivé tegye a városkát.
Ehelyett lázasan építik a Patyomkin-falut, gigantikus terveket szÅ‘nek, lassan Ceasucescu Bukarestjére emlékeztet a városépítÅ‘ igyekezet.
A Dísz tér betonteknÅ‘jéért egyébként nem kár.
Néhány év múlva úgyis újragondolják, s a most megújuló kockaköveket darálják majd le az akkori potentátok, s lehet majd avatni valamelyik választási kampányban.
A Platánok – legyen ez is nagy kezdÅ‘betűvel, már csak a végtisztesség okán is – kiirtása azonban nagyon fáj.
Lombjaik alatt már majdnem jól nézett ki a tér…
