Délután öt óra van, egy óra múlva kezdődik Lyonban a portugál-magyar, ünnep van, eufória, este nyolcig biztosan.
Ebbe a hangulatba csupán belerondíthat az, aki ma a foci kapcsán okoskodik, s ezen okoskodás tárgya nem a nemzeti válogatott, hanem mondjuk egy balek, másodosztályú, vidéki focicsapat.
Ám ki mint vet, úgy arat, s vannak olyan helyzetek, amikor szólni ostobaság, hallgatni viszont lehetetlen
A ZTE-ről, szeretett csapatunkról van szó, mely tavasszal hét – a pontegyenlőség is nekünk kedvezett, ezért inkább nyolc – pont előnyből, 11 hazai meccset játszva kísérelhette meg maga mögött tartani egyetlen komolyan vehető riválisát.
A feljutás nem sikerült, az okokat most hagyjuk, sokkal érdekesebb ennél az a pengeváltás, melyben megvadult nagyvadként vagdalkozik jelenleg is Végh Gábor, a csapat jelenlegi többségi tulajdonosa.
Az előzmény egy kis jegyzet, mely a Zalatáj című helyi folyóiratban jelent meg, s melynek tartalma – kicsapta a biztosítékot Végh úrnál.
A cikk szerzője jelen sorok írója volt, a Zalatáj pedig – korrektül és a jó ízlés határain még innen – azonnal helyt adott Végh úr dörgedelmeinek, némileg elhatárolódva az általam leírtaktól.
A többségi tulajdonos felháborodott nyilatkozata szerint az „ ominózus cikk rengeteg valótlanságot, szakmaiatlan megállapítást tartalmaz, alkalmas arra, hogy hamisan és kedvezőtlenül befolyásolja a közvéleményt.”
A válaszra a demokratikus szabályok szerint viszontválasz következhet, ezt – hangsúlyozottan olvasói levélként, hogy a folyóirat és a tulajdonos viszonya ne sérüljön – szintén elküldtem a Zalatájhoz, ez utóbbi pár sor, leginkább kérdés, már olvasói levélként sem kapott nyilvánosságot, szerintem – a tényt csupán a szimmetria kedvéért említve – immár a jóízlés határain egy arasszal túl…
Kérdések már akkor is megfogalmazódtak bennem, most - a teljesség igénye nélkül – legyen elég csupán néhány:
Melyik állítást találta valótlanságnak a tulajdonos?
A "rengeteg valótlanság" kifejezés azért - valljuk be - nem túl konkrét...
Egyáltalán mit értünk állítás alatt?Stilisztikai segítségképpen egy idézet a cikkből:
"A gondolatmenet persze támadható, az összefüggések lehetnek a szurkolói fantázia termékei, az eredménysor azonban színtiszta tény, hideg matematika"
Tehát: GONDOLATMENET, a gyengébbek kedvéért...
További érdekesség, hogy Végh úr szakmaiatlanságról beszél, ezek szerint viszont nincs tisztában a publicisztikai műfajok sajátosságaival, mivel egészen nyilvánvaló, hogy a hivatkozott írás nem szakmai elemzés volt.
(Egyébiránt melyik szakmára gondol, az enyémre, az övére, vagy az edzőére? )
Aztán:
Miért szükséges a bajnokság végét megvárni ahhoz, hogy reális képet kapjanak a szurkolók?
Eddig miért nem volt fontos, hogy reális képet kapjanak a szurkolók?
Végh úr szerint a pársoros írás alkalmas arra, hogy hamisan és kedvezőtlenül befolyásolja a közvéleményt.
Akkor szerényen visszakérdeznék:
A csapat játéka, teljesítménye, a klub kommunikációs színvonala nem alkalmas arra, hogy kedvezőtlenül befolyásolja a közvéleményt?
A tüntető, káromkodó, dühöngő, az ellenfél edzőjét köpködő szurkolók nem tűntek véletlenül egy rossz irányba befolyásolt közvéleménynek?
A Facebookon százával olvashatók az elkeseredett, több esetben minősíthetetlen hangvételű kritikák, az ott nem a közvélemény?
Csank kirúgása után százával hülyézték a szurkolók a közösségi oldalakon az egyesület vezetését.
Azt ne tekintsük közvéleménynek?
Először szögezzük le, a bronzérem ettől a kerettől nem rossz teljesítmény, egy éve látatlanban ezt mindenki elfogadta volna.
Az eredmény tehát elfogadható, hogy megfeleljünk a korrektség minimumának.
Óriási csalódás viszont az, hogy a sors által tálcán kínált lehetőséggel nem tudtunk/nem akartunk élni, mert adódhat-e annál nagyobb lehetőség, hogy hét pont előnnyel várjuk a 11 hazai meccset, s közben hazai pályán fogadjuk legnagyobb riválisunkat is.
(Mint később kiderült félidőnyi emberelőnyben!)
Hogy még érzékletesebb legyen a kép, ki ne fogadna el előzetesen egy döntetlent mondjuk a listavezető otthonában, de ki ne lenne csalódott, ha ez a döntetlen háromgólos előny után alakulna ki?
Mert lehet, hogy a keretünk nem volt alkalmas az NB I-re, az is lehet, hogy rosszabb, mint a Mezőkövesdé, Csákváré, Kisvárdáé.
Arra viszont feltétlenül alkalmas volt, hogy hazai pályán, 11 hazai meccsel megőrizzen hét (inkább nyolc, az egyenlőség is nekünk kedvezett!) pont előnyt a Vác, Szeged, Csákvár, Ajka, stb. csapatok ellenében!
Nem sikerült, ez tény, matematika, mára sporttörténelem.
A kérdés ma már az, hogy miért nem sikerült?
A válasz keresése pedig ismét csak nem szakmai elemzés, csupán a sötétben tartott szurkoló tépelődése, kár tehát szakmaiatlanságról beszélni.
(Egyébként pedig végképp furcsa, hogy az oszt igazságot a szakma magaslatairól, akinek pont a szakma szabályai szerint ekkora eséllyel élnie kellett volna, már ha akart vele élni…)
Ekkora lehetőséget elherdálni nem szakmaiatlanság?
Eddig a múlt, nem titok, a sorok felindult állapotban születtek, lehiggadva, s különösen most, az EB idején már bölcsebb dolognak tűnt hagyni az egészet.
Végh úr azonban – szavatartó ember lévén – a bajnokság végeztével interjút adott a fent nevezett folyóiratnak, mely riport a Dallas sorozatra emlékeztető módon sok részletben fedi fel a klubtulajdonlás műhelytitkait.
Ma – a portugál-magyar napján – megjelent az ötödik rész, mely sok szempontból történelmi jelentőségű a klub életében.
A riport első sorától megfigyelhető alázatos alákérdezés békejobbot, a Nagy Ember kiengesztelésének szándékát látszik érzékeltetni, a ma megjelentek sorok viszont saját kategóriájukban világcsúcsot jelentenek, az ízléstelenség világcsúcsát.
Idézet a riportból:
„-- A szponzorok hiánya mellett a legnagyobb gondot a szurkolók hozzáállása jelentette. Legalább reálisan látták volna a dolgokat. Egyrészt a szurkolás sem olyan volt, amit ez a csapat megérdemelt volna, de hogy támadjanak is... Ez azért már egy kicsit erős….”
A leírtak magukért beszélnek, jelen írást e ponton lenne célszerű befejezni, a fentiek ugyanis nem érdemelnek kommentárt.
Hallgatni tehát bölcs lenne, de lássuk be, nem megy.
Ezért néhány megállapítás, s még néhány kérdés, íme, a tények:
- A ZTE 96 éves egyesület, túlélt világháborút, forradalmat, kommunizmust, rendszerváltást, megjárta a nemzeti bajnokság szinte valamennyi osztályát.
Végh Gábor előtt is létezett, utána is létezni fog.
- Számtalan elnöke, vezetője volt, Újvári Sándortól Nagy Ferencig, különböző pártállásúak, helyiek és idegenek, a megtapasztalhattuk a kiesés, a fúzió, a csődközeliség érzését, de megízlelhettük a bajnoki cím, a nemzetközi siker mámorát is.
- Mi szurkolók mindig maradtunk, ott voltunk a Népstadionban a Manchester legyőzésekor, de ott lennénk a megyei bajnokságban is, ha azt hozná a sors.
- A fentiek dacára olyant még sem Zalaegerszegen, sem országszerte, de még a világ futballjában sem tapasztaltunk, hogy a csapat sikertelensége kapcsán legnagyobb gondként a tulajdonos a szurkolók hozzáállását nevezte volna meg, e tekintetben Végh úr tehát világelső.
- A ZTE mérkőzéseinek látogatottsága a másodosztályban messze a legmagasabb volt, ennek kapcsán egy újabb idézet a Zalatájból:
„Tanulságos táblázatra bukkantunk a Fehérvár jégkorongcsapatának honlapján. Harminc magyar klubcsapat (különböző sportágak képviselői) bajnokságban elért nézőszámait közli a 2015/2016-es szezonban 2016. április 30-ig.
Ezen a listán a 10. helyen szerepel a ZTE NB II-es labdarúgó-csapata. A sportág képviselői közül csak az NB I-es FTC, DVTK, Debrecen, Újpest, Szombathely és a Vasas előzte meg, továbbá a Veszprém férfi és a Győr női, nemzetközi porondon is nagyszerűen szereplő kézilabda- együttese, valamint a Fehérvár jégkorongcsapata. Érdekesség, hogy a 2014/15-ös NB I-es labdarúgó-bajnokság aranyérmese, a Videoton a ZTE mögé szorult ezen a listán.”
Ennyit a szurkolók hozzáállásáról.
(Ezek után némileg meglepő, hogy a riporter – aki egyben a fenti idézet szerzője is – nem utasította vissza a zalai szurkolók arcul köpését…)
- Végül:
Az EB és a futballt jelenleg övező világméretű érdeklődés egyértelművé teszi, hogy aki a futball vezetésében szerepet vállal, az bizony közszereplő.
S mint ilyen, igencsak rosszul áll neki a mimóza lélek, a sértődékenység, a kritika el nem viselése.
S most néhány kérdés:
- Nagyszámú jelenlétük, hangos támogatásuk mellett vajon mit tehettek volna még a ZTE szurkolói, hogy ne ők jelentsék a legnagyobb gondot a tulajdonosnak?
- Vajon a klub szurkolóinak szembeköpése a jövő szempontjából nem szakmaiatlan cselekedet?
- Vajon miből, minek hatására alkothattak volna reálisabb képet a szurkolók, talán a kisegítő iskolai szintű nyelvhelyességi és helyesírási hibákkal tűzdelt közleményekből?
- Azoktól a szurkolóktól vár reális helyzetértékelést az elnök, akiket évek óta mellébeszélésekkel, blöffökkel „tisztel meg” szeretett klubjuk?
- Nagy Ferenc volt tulajdonosra össztűz zúdult a szurkolók részéről. Emlékszik valaki arra, hogy egyetlen mondatával is saját csapatának szurkolóit okolta volna a kudarcokért? Netán bármely más csapatoknál tud valaki említeni hasonlóan barbár, megalázó megjegyzést?
Lehetséges, hogy a Zete méltán híres, sportszerű, lokálpatrióta közönsége jelenti a klub legnagyobb problémáját?
- Végül:
Rendben, fogadjuk el két alapvető gondként a szponzorok hiányát és a szurkolók hozzáállását.
Viszont a Zalatáj riportjában nem találkozhattunk egyetlen önkritikus szóval sem, már ami a tulajdonosi kört és a szakmai irányítást illeti, igaz, Végh Gábor erre vonatkozó kérdést nem is kapott.
Ezek szerint az igazolások, a keret kialakítása, az edzők kiválasztása, elküldése, a szakmai stáb összetétele, a klub kommunikációja rendben volt.
A baj tehát mi vagyunk, a megmaradt szurkolók.
Mindettől függetlenül gyanítom, hogy továbbra is a csapat mellett maradunk, ott álltunk Végh úr előtt, s ott állunk majd Végh úr után is, mint az elmúlt 96 évben bármikor.
Még így, leköpve is…
Ui: Időközben Franciaországban véget ért a Magyarország - Portugália mérkőzés, válogatottunk csoportelsőként jutott tovább a nyolcaddöntőbe.
Bernd Storck szövetségi kapitány első nyilatkozatával megköszönte a fantasztikus magyar szurkolótábor támogatását...