Bizonyára feltűnt hallgatva a mai szentleckét és evangéliumot, hogy Jézus születési körülményinek ismerÅ‘s története helyett valami egész mást hallottunk. A szentlecke a Zsidókhoz írt levélbÅ‘l való és arról tesz tanúbizonyságot a levél szerzÅ‘je, hogy az a Gyermek, aki Betlehemben az ismert körülmények között megszületett, az nem más, mint az örökkévaló Isten fia.
Ez a Fiú a mindenség - κοσμοσ - örököse, sÅ‘t mi több általa lett teremteve a világ.
Benne ragyog az Istenség, Å‘ az Atya képmása, szavával fönntartja a mindenséget. Minket pedig megváltott a bűntÅ‘l, és az isteni Fölség jobbján foglalt helyet - azaz vele teljesen egyenlÅ‘!
Az evangéliumi szakasz nem kevésbé talányos.
János evangelista mindjárt az evangélium elején összefoglalja, hogy ki is az, akirÅ‘l az evangéliumában beszélni fog.
Leszögezi:
„Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”
Több vonatkozásban is ugyanazt vallja, mint a zsidó levél szerzÅ‘je:
„Minden Å‘általa lett és nélküle semmi sem lett, ami lett.... Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek...Mi pedig láttuk az Å‘ dicsÅ‘ségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsÅ‘sége.... A kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.”
Az elsÅ‘ látásra lírainak tűnÅ‘ történetrÅ‘l – egy héber fiúcska születésének története – kiderül, hogy az egész teremtett világot és benne az emberiséget – Ádámtól az utolsó emberig - létezése legmélyén érintÅ‘ esemény.
Ma - körültekintve világunkban, családunk, falunk, országunk, Európa, az egész világ láttán – azt érzékeljük, hogy mennyire rászorulunk arra a világosságra, mennyire szükségünk van arra az életre, arra az igazságra, amely a betlehemi Gyermek születésével jelent meg.
Csak az Ö világossága leplezi le a sötétséget, és teszi számunkra felismerhetÅ‘vé, hogy melyek a sötétség cselekedetei és melyek a világosságé.
Csak a Benne nyert élet teszi lehetÅ‘vé, hogy az életet és ne a halált válasszuk, hogy ne pusztítsuk magunkat, és a jövÅ‘ nemzedékeit.
Csak az Å igazsága leplezi le az álnokságot, hamisságot, hazugságot, képmutatást.
Karácsony üzenete ma, nekünk:
Sok ízben és sokféle módon szólt egykor Isten az atyákhoz a próféták szavával. Most a végsÅ‘ napokban Fia által szólt hozzánk.
Mi a végsÅ‘ napok idejét éljük, Isten lehajolt hozzánk, a betlehemi Gyermek személyében kiengesztelÅ‘dött velünk és lehetÅ‘séget adott, hogy mi is gyermekei lehessünk.
Ahol nem fogadják be a Gyermeket, ott sötétség van, ott halál van, ott hazugság van!
Az embernek – éljen bármikor – alapvetÅ‘en ugyanaz a kísértése, mint Ádámnak volt, jelesül, hogy elég önmagának, az eszközök, amelyek rendelkezésére állnak, elegendÅ‘ek ahhoz, hogy problémáit megoldja.
Ez a kísértés fÅ‘leg a mai embert sújtja, akinek valóban félelmetes lehetÅ‘ségek és eszközök állnak rendelkezésére, köszönhetÅ‘en a modern tudománynak.
Ugyanakkor egyre fenyegetÅ‘bben tapasztaljuk, hogy ezek az eszközök a Gyermekben megjelent világosság, élet és igazság nélkül komolyan veszélyeztetik életünket, emberi méltóságunkat, s a bennünket hordozó természeti környezetünket.
Sem az egyes ember, sem az emberi táradalom, sem a természeti környezet problémáit nem lehet megoldani e világon túlmutató hit nélkül, amely hitre a Gyermek
születésével hív meg bennünket.
Hiszen egy gyermek születése mindig a remény, a bizalom, a jövÅ‘, a "mégis van értelme" jele.
Karácsony üzenete az, hogy csak Istennel van esélyünk, a vele való közösségünk záloga annak, hogy békénk és boldogulásunk legyen a földön.
Fogadjuk hát szívünkbe a Gyermeket, aki az Istennel való békességünk záloga, és aki világosságunk, életünk és igazságunk.
AMEN.