Csak az idősebbek emlékezhetnek rá, jó rég volt ugyanis, mikor Zalaegerszeg belvárosából vasárnaponként három kocsiból álló, nyitott sétajárattal el lehetett jutni az Alsóerdőre, a szerelvény számára épített buszforduló ma is megvan, a kiirtott fák törzseit elszállító monstrumok használják.
Tömegek jártak akkor oda, egy-egy vasárnapi sétajáraton szerencsével és rámenősséggel lehetett helyet kapni, két forint volt a viteldíj, nagyjából fél óra a menetidő.
Valódi családi program volt az Alsóerdő, az erdei tornapályán három nehézségi foka volt a gyakorlatoknak, néha várakozni is kellett egy-egy állomásnál.
A séta után megfizethető hűsítőkkel, bambival, Balatoni sörrel várt a régi, legkevésbé sem exkluzív Erdőgyöngye étterem, tudtuk hol van, a fákat sem kellett kivágni előle, hogy az útról is meglátsszon.
Nyaranta gyermekzsivaj töltötte be a napközis tábort, nem EU-szabványos medence is volt, a színes pavilonokat nem törték fel, nem lopták szét télen sem.
Jóval később nyári színház működött a tábor mellett, sok volt a szúnyog és drága a büfé, akkor már demokratikus sört ittunk, a Balatoni rég eltűnt.
Ez volt akkor.
Ma már nincs sétajárat, ha lenne, bizonyára veszteséges lenne, megszűnt a tábor, romokban a medence, szétlopták a pavilonokat, a tornapályát egyszer felújították, mára az is eltűnt, a régi étterem csillogó-villogó, megfizethetetlen hellyé vált.
Ma a futóké, a bicikliseké, a kutyasétáltatóké és a fakitermelőké az Alsóerdő, a zajos, nagy forgalmú főúttól csupán néhány megmaradt fa választja el aszfaltos gyalogútját.
Mégis, így is, nagyon szép, nekünk, egerszegieknek csodás.
A friss hó elfedi az elszórt szemetet, csipkeruhát öltenek a fák, kristálytiszta a kis tó az Aranyoslapi forrásnál.
Nem, nem kell feltétlenül messzire utazni, hogy szépet lássunk, akár hétköznap, munka után is megéri kiruccanni egy sétára, hiszen közel van, s még van.
Az Alsóerdő a miénk.
Helyszíni fotóinkat IDE KATTINTVA tekinthetik meg a galériában.