„Figyelj a gondolataidra, mert azokból szavak lesznek.
Figyelj a szavaidra, mert azokból tettek lesznek.
Figyelj a tetteidre, mert azokból szokások lesznek.
Figyelj a szokásaidra, mert ők formálják a jellemedet.
Figyelj a jellemedre, mert a jellemed lesz a sorsod” (Talmud)
Vajon tudatában vagyunk annak, hogy minden pillanatban teremtünk valamit?
Derűt vagy borút,
békét vagy viszályt,
zajt vagy harmóniát…
Megannyi gondolat száguld át az agyunkon percenként, s azokat megannyi érzés követi.
Minden érzésnek energiája van – legyen az pozitív vagy negatív, lelkesítő vagy hervasztó.
Figyelünk néha arra, hogy mi jár a fejünkben?
Szűrjük?
Vagy engedjük, hogy gyökeret verjenek bennünk a média és a környezet hatásvadász üzenetei…?
Észrevettük már,
hogy amikor a szomszéd zsörtölődését hallgatva akaratlanul is felszállunk az ő érzelmi hullámvasútjára,
akkor hirtelen mi is zsémbessé válunk és csupa bosszantó körülménnyel találkozunk…?
Mi lenne, ha elhatárolódnánk ettől?
Mit hozhatnánk létre, ha arra fókuszálnánk, amit a saját életünkben szeretnénk látni?
A napfényes reggelre, az udvarias, segítőkész útitársakra, a friss péksütemény vagy a kávé illatára,
egy véletlenszerű találkozásra a régen látott baráttal,
a tengerparti nyaralásra vagy bármi másra, ami nekünk fontos.
Ha nem szelektálok, akkor is teremtek – csak lehet, hogy mást, mint amire valóban vágynék…
Mennyit változna az életem, ha mostantól figyelnék a gondolataimra és tudatosan válogatnám őket…?
Fotó: Görbe László