„… ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.”
(1Kor 13)
Kimeríthetetlen téma, amit folyamatosan tanul az ember.
Hadd álljon itt néhány, számomra kedves megközelítés, amelyek eggyé értek bennem!
Neale Donald Walsch Az üzenet című könyvében azt írja, minden megnyilvánulásunk a szeretet kifejezése. Nem tudunk valamit gyűlölni anélkül, hogy másvalamit ne szeretnénk nagyon. Az erőszak, a gyilkosság és minden más torz viselkedés gyökere is a szeretet. Olyan mélyen szeretünk valamit, hogy dühösek vagyunk, ha nem lehet a miénk, és olyan kétségbeesetten akarjuk, hogy a megszerzésére irányuló törekvéseink néha szörnyű formát öltenek.
Ugye milyen könnyű szeretni az embereket, akik és amikor szeretetreméltók?!
Az igazi kihívás a többiben rejlik: szeretni tudni a számomra kedveseket, amikor – látszólag - „rosszul” viselkednek vagy azokat az embereket, akik sosem voltak kedvesek nekem.
Ha a fenti gondolatmenetet megfontoljuk, talán könnyebben megy.
A megértés közelebb visz hozzá.
A sort ezúttal is kezdhetnénk önmagunkkal:
Tettem valamit, amit utólag helytelennek tartottam?
Netán megbántottam másokat?
Felismerem hogy miért, mi/ki iránti szeretetből tettem?
Megértem?!
Elfogadom?!
Szeretem önmagam?!
Müller Péter úgy fogalmaz, hogy amit nem derűs színben látok, ahol nincs jelen a szeretet, az nem a valóság; a realitás csak annak az ego által kimetszett része. Reálisan nem lehet jól látni az embert, csak szívvel.
Végül ha sikerül szeretettel tekinteni magunkra és másokra, akkor érdemes megfogadni Rich DeVos tanácsát arra vonatkozóan, hogy ezt kifejezésre is juttassuk – minden lehetséges alkalommal.
Mondjuk ki bátran!
„Nagyon kedvellek/bírlak.”
„Maga egy igazán remek ember.”
„Ez fantasztikus volt...”