„Bölcsességre vall, ha olyan helyeken töltjük időnket, amelyek ösztönöznek és energiával töltenek fel, és ha azokkal az emberekkel tartjuk a kapcsolatot, akik felemelnek és értékesebbé tesznek.”
(Robin Sharma)
Oda menj, ahova hívást érzel!
Milyen hívást?
Bármilyent.
Belülről.
Mit érzel, amikor kimondod magadban és elképzeled a hely(zet)et, eseményt, ahova készülsz?
Könnyű (csupa légies, fehér, dőlt betűvel)?
Vagy nehéz (fekete, félkövéren)?
Ez a válasz.
Tépelődés helyett csak a megérzésre elegendő időt adj magadnak a döntéshez, úgyis az első bevillanás lesz a helyes!
Minden más mérlegelést a külvilág elvárásai vagy a hozott mintáid gerjesztenek benned.
Légy éber!
Maradj a jelenben!
Halld meg a saját belső hangodat, és legyen bátorságod követni!
Ha már fontolgatod, hogy elmenj-e valahova, akkor nincs ott a helyed, különben élne benned a vágy iránta, mert az csak arra kél, amire már megértél, aminek a befogadására készen állsz.
Ugye milyen kifejező a magyar?!
Csodálattal adózunk annak, aki elhivatott, mert tudjuk, hogy észrevette és követte a maga elhívását…
Arra az esetre, ha nehéz lenne meghallani a hívást, álljon itt segítségül egy sor Mallász Gitta Az angyal válaszol című könyvéből:
„Az öröm legyen az útjelzőtök!”