Egyébként mi az, hogy válság?
Kevesebbet süt a nap, netán túl sokat?
A termésátlagok lesznek rosszabbak?
Szélsőséges időjárás, idegenek támadása, földrengés?
Járvány, aszály, mérgezés?
Nehézlégzés, zsírmáj, depresszió?
A szükségletek, az emberi természet extrém változása? Felborult tápláléklánc?
Ha egyik sem, akkor mi a válság?
A válság csak egy szó,
egy hangulat,
egy sablon az eszköztárukból,
egy antibiotikum, melyet alkalmaznak, ha rogyadozik az üzletmenet, ha lassul a harácsolás,
egy kibúvó,
egy hivatkozási alap, ha gyilkolni kell, mert épp azt éri meg,
egy technika, egy céltartalék, bevált módszer a tisztára söprés előtt,
ez a válság számukra.
Számunkra pedig egy viharjelzés,
lehetőség a felkészülésre,
jó magunkat felkészíteni, hogy hamarosan meglátjuk a mosolyukat, az igazit...
Persze a felkészülésünket is Ők irányítják, a nagy betű nem a tisztelet jele, hanem rangjelzés.
Ez az egész csak akkor borzalmas, ha félünk tőle,
minden egyéb esetben inkább komikus, szánalmas, ahogy kacatok birtoklásáért nyüszít, szűköl a világ, ahogy benyelte a neki odavetett csalétket.
Leginkább talán a kételkedés miatt leszünk vesztesek,
minden más dimenzióban kételkedünk, csak ebben az egyben nem, amiről biztosan tudjuk, hogy hiábavaló, hogy haszontalan…
A válság tehát nem a világban keresendő,
a válság bennünk van, a válság mi vagyunk…