Ádvent utolsó napjait éljük, a várakozás napjait.
A várakozás különös lelkiállapota az embernek, ilyenkor még inkább relativizálódni látszik az idő, s a várva várt esemény fényében hajlamosak vagyunk siettetni, ezáltal jelentőségüktől megfosztani ezeket a napokat, órákat, perceket, s könnyen úrrá lehet rajtunk a türelmetlenség is.
Mindez azért is nagy hibának tűnik, mert az Ünnepet leginkább a felkészülés, a várakozás perceinek tartalma teheti számunkra reményt, örömöt adó támponttá, irányadó fényforrássá.
Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az Ünnep milyensége a felkészülés milyenségének függvénye, bár hisszük és reméljük, hogy az Ünnep ajndékait mindannyian érdemeinken felül kapjuk.
Az utolsó napok felkészülését, a várakozást segít tartalmassá és elmélyültté tenni Kiss Domonkos bencés atya ádventi gondolataival, melyeket négy napon át, Ádvent negyedik vasárnapján, hétfőn, kedden és szerdán, Szenteste napján közlünk.
Iz 40, 1-11
Mt 18, 12-14
Várunk...
Mindig várunk valamire.
Ember létünk alap-tapasztalata a várakozás. Érhetnek csalódások, meghiúsulhatnak reményeink mégis – újra meg újra várunk.
A Szentírás fölmutatja a várakozó Izraelt. A választott nép története nem más, mint várakozás – mindmáig.
Mennyi szörnyű szenvedés: Egyiptom, Babilon, perzsák, hellenista uralom, Róma, szétszóratás, üldöztetés, gyűlölet, de mindennek ellenére rendületlenül kitartanak
a várakozásban – mindmáig.
Izrael történetének metszéspontjában ott áll Mária, alegteljesebben várakozó! Benne sűrűsödik múltnak és jövőnek minden várakozása.
Ádventi ember Ő.
Várakozásában készen áll a beteljesedésre – hite feltétel nélküli – teljes nyitottsággal, Isten iránti maradéktalan odaadottsággal vár Isten felülmúlhatatlan szabadítására. Hitének feltétel nélkülisége, odaadottsága fejeződik ki szűzi mivoltában.
Ez a készség teszi lehetővé, hogy igent mondjon Isten szándékára, befogadja és hordozza az Igét és szülje a várakozás beteljesedésére az Egyszülött Fiút.
Isten Máriában méltatja válaszra a választott nép, Izrael várakozását, és így a mi várakozásunkat is.
Ádvent napjaiban állítsuk szemünk elé Mária a szűz és szülő ikonját, egyszerre szemlélve benne a várakozót és a beteljesedettet. Isten, az Atya tőlünk is a feltételnélküli, reményteljes várakozást várja, hogy bennünk is megszülethessék az Ország, amelyet számunkra készített, melynek első fényei a Betlehemi éjszaka csillagaival ragyogtak föl az emberiség látóhatárán...