Mindaz,
amit formálunk a világból,
amit
ízlésünk szerint valóvá teszünk,
s amin
kezünk nyomát hagyjuk,
mindaz
porszemnyi rész,
apró,
maszatos ujjlenyomat,
távolról, s felülrÅ‘l
nem is látszik.
Számunkra azonban
ennyi a horizont,
s csak igen késÅ‘n,
mikor
a megkönnyebbült lélek
emelkedni képes,
akkor sejlik fel,
hogy valamennyien
mozaikkép alkotói voltunk,
s a nagy,
az egész,
akár
szép is lehetett volna…
Zene: H. Purcell
Szöveg: nj
Fotó: hír24.hu