Léleksimogató

Azt mondod, keresed?


Hiszed, hogy megtalálhatod?

Hogy a most nem számít?


Az a szép,

ami a messzeségben kéklik?



Meredek a hegyoldal,

de lihegve csörtetsz,

hátha a túloldala szép lesz?



S akik onnan jönnek?


Érzed,
tudod,
hogy sietned kell?


Fogy az időd,

fogy az erőd?

Csak mész,

mész tovább?

Újra és újra elesel,

újra és újra felállsz?


Tovább, mindig tovább?


Mert kell az a hely,

s kell az a pillanat?


Azt még meg kell látnod?


Meg kell találnod azt a szót,

azt a helyet?

Aztán egyszer megállsz.

Csak állsz,

s végiggondolni nem mered.

Nem szólsz,

csak érzed,

hogy ez az a pillanat?

Nehéz?


Hát tudod már?

S most már túl késÅ‘?


Ennyi kellett, hogy ráeszmélj?


Hogy a hegy szebbik oldalát láttad?

Hogy nem a kéklÅ‘ messzeséget kerested?


S most ritmustalan a szó?

Indulsz még tovább?

Összegezni kellene?

Felidézni, rendszerezni?

Ez az a pillanat?

ElÅ‘re nincs hová,
vissza nincs miért?

Ez az a pillanat?

Ez a beismerés pillanata?

S hogy ezt még el kellene mondanod?

S hogy miként?

Mert kopott a szó?


S hogy csak egy szó maradt már?


Egy szó.


Köszönöm…

Zene: Ludwig van Beethoven
Szöveg: nj
Kép: gablerfoto.hu