Mosolygó bölcs,
ősz doktorunk: Idő,
Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed,
Te tudod:
az örök seb mese csak,
Egy seb ha nyílik,
a másik heged,
Mosolygó bölcs,
ősz doktorunk: Idő,
A perced ír,
az órád irgalom,
Az éveid csupa szent sebkötések,
Vezess, vezess,
mi követünk vakon.
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Enyhébb a naptűz,
áttetszőbb az ég,
Egyre halkulóbb, estelibb a táj
És révedezőbbek a jegenyék,
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Suhanó pici békeangyalok
Nyujtják ki felénk apró árny-kezök:
Úgy múlik lassan minden fájdalom.
Ahogy az élet elmúlik velök.
Zene: G.F. Handel
Szöveg: Reményik Sándor
Fotó: Görbe László