Február negyedike 2000 óta a rákellenes küzdeéem világnapja.
Párizsban tartották meg 2000 februárjában az első rákellenes világkongresszust, melynek keretében február 4-én, ma tizennégy éve írták alá a résztvevők azt a dokumentumot, mely világméretű összefogásra szólít fel a halálos kór elleni küzdelemben.
Ma már szinte mindennek van világnapja, nem csodálkoznánk, ha a materialista mókusok napja is olvasható lenne a naptárban, az eredeti szándéknak - a figyelemfelhívásnak - jelentősen ártottak is az idiótábbnál idiótább világnapok.
A rákellenes harc viszont nem tartozik ebbe a körbe, bár a téma komolyságának nem minden megmozdulás tett jót, egzotikus megközelítés például lufikkal, tömegesen sétálni a mellrák ellen, de ez már ízlés kérdése.
Valószínűsíthető, hogy a rákkal kapcsolatban kortól, nemtől, világnézettől függetlenül ugyanolyan érzések támadnak fel mindannyiunkban, az elborzadás, a jeges rémület kerít hatalmába, ha a rákra gondolunk.
Nem véletlenül, hiszen hazánkban a 60 év alattiak esetében a halálozási statisztikában 40 (!) százalékot tesznek ki a daganatos betegségek, ez az arány pedig sokkal magasabb, az EU átlagánál.
Az első, reflexszerű reakciónk a rákkal kapcsolatban a kívülmaradás érzése, jelesül az a biztos tudat, hogy saját magunk és szeretteink biztosan nem leszünk érintettek a szörnyű kór által.
Rögtön ezután az elhessegetés, a gondolat elűzése következik, mondván, jobb rá nem is gondolni.
Bizonyos szempontból valóban jobb.
Más szemmel nézve viszont kétszeresen is fontos, hogy tudatában legyünk a megbetegedés valós esélyének és a megelőzés technikáinak, s minél szélesebb körű ismereteink legyenek a rém, a rák természetéről.
Egyrészt a megelőzés, másrészt a testi-lelki segítség, a gyógyítás érdekében.
Ha átéltünk már valódi traumát, netán megérintett, kerülgetett bennünket a rák, akkor tudjuk meg igazán, milyen fontos is az embertársaink irányából érkező segítség, legyen az hagyományos gyógyító munka, vagy pusztán együttérzés, segítő szándék, szeretet.
Talán arra alkalmas a mai világnap a leginkább, mindezekkel ne csak érintettségünk esetén legyünk tisztában...