A foci csodálatos játék, talán nem is helyes játéknak nevezni.
Mindenkori állapota, minősége, jellemzői elképesztő pontossággal tükrözik vissza annak a társadalomnak, közegnek az állapotát, minőségét, jellemzőit, melyben létezik.
Labdarúgásunk történelme a mi történelmünk, talán nem túlzás tehát azt állítani - s ezt főként a stadionprogram ellenzőinek szánjuk -, hogy labdarúgásunk rendbe tétele társadalmunk rendbe tételének része.
A múlt ismerete nélkül viszont a jövőt sem lehet biztos kézzel formálni, lássuk tehát, hogy miként jutottunk el a máig a futballpályán.
Sorozatunk a magyar foci történetét igyekszik összefoglalni és feldolgozni, ma az 1986-os mexikói világbajnoksággal foglalkozunk.
Az 1982-es VB utáni első időkben idehaza még minden Verebes Józsefről és csapatáról szólt.
A Rába ETO gárdája 1983-ban megvédte bajnoki címét, ám a győri zöld-fehérek amekkora népszerűségnek örvendtek a Dunántúlon, akkora ellenszenvvel viseltettek irányukban Budapesten, legfőképp az MLSZ-ben.
Mai ésszel felfoghatatlanul aljas eszközöket vetettek be ellenük a szövetség vezetői, hogy megtörjék eredményességüket, s az „erőfeszítéseket" végül siker koronázta. A Rába - bár vitézül tartotta magát az ellenszélben - több aranyérmet már nem nyert, két ezüstöt és egy bronzot azonban volt ereje még begyűjteni, meghosszabbítván a „Verebes korszakot”.
A hazai bajnokságban az akkori politikai hatalom kedvence, a Budapesti Honvéd lett az egyeduralkodó, a sorozatban elért három bajnoki címével. Az új szövetségi kapitány, Mezey György is rájuk építette újjászervezett válogatottját, a kispestiek kezdőcsapatából egyedül Sikesdi nem volt tagja a válogatott keretnek.
A honvédos játékosok (Andrusch, Sallai, Nagy A., Garaba, Varga, Gyimesi, Détári, Bodonyi, Dajka, Esterházy, Kovács,) mellett Róth, Kardos, Kiprich, Nyilasi, Hajszán, Burcsa, Hannich, Péter, a két Disztl, valamint Csuhay és Szendreí alkották azt a keretet, amely három éven keresztül ámulatba ejtette a világot.
Mezey György olyan sportpolitikai támogatást élvezett, amilyet egyetlen elődje sem, játékos csak oda igazolhatott, ahová ő jónak látta, edző csak az lehetett, akit „Gyuri bácsi" javasolt, ha úgy gondolta, átírhatta a bajnoki menetrendet...
A nyolcvanas évek közepén kitört bundabotrányban a Mezey által védnökölt játékosokat és csapatokat felmentették, a többieket könyörtelenül elmeszelték.
A kapitány jól sáfárkodott a nem mindennapi lehetőséggel, a VB-selejtezőkön csapatával megszerezte a csoportelsőséget Hollandia és Ausztria előtt, 1983 és 1986 között a mieink legyőzték Brazíliát, az NSZK-t, Spanyolországot, Walest, Dél-Koreát, Hollandiát, Ausztriát, Törökországot, Svájcot, Ciprust, Skóciát, valamint Ázsia válogatottját.
Sikeres válogatottunk mellett a Videoton együttese is öregbítette labdarúgásunk jó hírét, a Kovács Ferenc vezette fehérvári csapat ugyanis 1985-ben az UEFA kupában a döntőig menetelt, ahol a Reál Madriddal szemben veszített, így a második helyet szerezte meg.
Válogatottunkat az 1986-os mexikói Világbajnokság előtt jeles szakírók is a számottevő erejű csapatok közé sorolták, a hatalmas VB-lázat azonban Mezey György pszichésen nagyon rosszul, mondhatni hisztérikusan viselte, két véleményt ismert csupán, a magáét és a helytelent.
Mindenkiben ellenséget látott, hetente fenyegetőzött lemondással, fegyveres őrökkel üríttetett ki stadionokat, utcákat záratott le, hogy zavartalanul tarthassa meg húsz perces átmozgató edzését.
1986 június 2-án este Irapuatoban aztán ütött az igazság órája.
Mindenki bizakodva ült a televízió elé, hogy láthassa a Szovjetunióval játszandó csoportmérkőzésünket, a reménykedést azonban hatalmas kiábrándulás váltotta fel.
A szovjet labdarúgók a negyedik percben már 2 góllal vezettek és úgy nyertek 6:0 arányban, hogy a találkozó folyamán számos helyzetet, köztük egy tizenegyest is
elhibáztak.
Az addig vitathatatlanul jól dolgozó Mezey György nagyon elszúrt valamit a felkészítés során.
Valamennyi pályára lépett játékosa már a találkozó első perceitől fogva szédülésre, látászavarra, hányingerre, krónikus gyengeségre panaszkodott, a találkozó végeztével pedig örültek, hogy egyáltalán be tudtak vánszorogni az öltözőbe.
A kapitány összeomlott, előbb, mint a játékosai.
A szovjetek elleni vereséget a magyar labdarúgásnak máig sem sikerült sem feldolgozni, sem kiheverni.
Mexikóban bár 2:0 arányban legyőztük az amatőrök által képviselt Kanadát, Franciaország gond nélkül vert meg minket (3:0), ha nem is szovjet mértékkel.
A csapat tehát kiesett, leszerepelt.
Mezey már Mexikóban lemondott, a hazatérő futballistákat és vezetőiket düh, harag, átok és elkeseredés fogadta.