A foci csodálatos játék, talán nem is helyes játéknak nevezni.
Mindenkori állapota, minÅ‘sége, jellemzÅ‘i elképesztÅ‘ pontossággal tükrözik vissza annak a társadalomnak, közegnek az állapotát, minÅ‘ségét, jellemzÅ‘it, melyben létezik.
Labdarúgásunk történelme a mi történelmünk, talán nem túlzás tehát azt állítani - s ezt fÅ‘ként a stadionprogram ellenzÅ‘inek szánjuk -, hogy labdarúgásunk rendbe tétele társadalmunk rendbe tételének része.
A múlt ismerete nélkül viszont a jövÅ‘t sem lehet biztos kézzel formálni, lássuk tehát, hogy miként jutottunk el a máig a futballpályán.
Sorozatunk a magyar foci történetét igyekszik összefoglalni és feldolgozni, ma az 1986-os mexikói világbajnoksággal foglalkozunk.
Az 1982-es VB utáni elsÅ‘ idÅ‘kben idehaza még minden Verebes JózsefrÅ‘l és csapatáról szólt.
A Rába ETO gárdája 1983-ban megvédte bajnoki címét, ám a gyÅ‘ri zöld-fehérek amekkora népszerűségnek örvendtek a Dunántúlon, akkora ellenszenvvel viseltettek irányukban Budapesten, legfÅ‘képp az MLSZ-ben.
Mai ésszel felfoghatatlanul aljas eszközöket vetettek be ellenük a szövetség vezetÅ‘i, hogy megtörjék eredményességüket, s az „erÅ‘feszítéseket" végül siker koronázta. A Rába - bár vitézül tartotta magát az ellenszélben - több aranyérmet már nem nyert, két ezüstöt és egy bronzot azonban volt ereje még begyűjteni, meghosszabbítván a „Verebes korszakot”.
A hazai bajnokságban az akkori politikai hatalom kedvence, a Budapesti Honvéd lett az egyeduralkodó, a sorozatban elért három bajnoki címével. Az új szövetségi kapitány, Mezey György is rájuk építette újjászervezett válogatottját, a kispestiek kezdÅ‘csapatából egyedül Sikesdi nem volt tagja a válogatott keretnek.
A honvédos játékosok (Andrusch, Sallai, Nagy A., Garaba, Varga, Gyimesi, Détári, Bodonyi, Dajka, Esterházy, Kovács,) mellett Róth, Kardos, Kiprich, Nyilasi, Hajszán, Burcsa, Hannich, Péter, a két Disztl, valamint Csuhay és Szendreí alkották azt a keretet, amely három éven keresztül ámulatba ejtette a világot.
Mezey György olyan sportpolitikai támogatást élvezett, amilyet egyetlen elÅ‘dje sem, játékos csak oda igazolhatott, ahová Å‘ jónak látta, edzÅ‘ csak az lehetett, akit „Gyuri bácsi" javasolt, ha úgy gondolta, átírhatta a bajnoki menetrendet...
A nyolcvanas évek közepén kitört bundabotrányban a Mezey által védnökölt játékosokat és csapatokat felmentették, a többieket könyörtelenül elmeszelték.
A kapitány jól sáfárkodott a nem mindennapi lehetÅ‘séggel, a VB-selejtezÅ‘kön csapatával megszerezte a csoportelsÅ‘séget Hollandia és Ausztria elÅ‘tt, 1983 és 1986 között a mieink legyÅ‘zték Brazíliát, az NSZK-t, Spanyolországot, Walest, Dél-Koreát, Hollandiát, Ausztriát, Törökországot, Svájcot, Ciprust, Skóciát, valamint Ázsia válogatottját.
Sikeres válogatottunk mellett a Videoton együttese is öregbítette labdarúgásunk jó hírét, a Kovács Ferenc vezette fehérvári csapat ugyanis 1985-ben az UEFA kupában a döntÅ‘ig menetelt, ahol a Reál Madriddal szemben veszített, így a második helyet szerezte meg.
Válogatottunkat az 1986-os mexikói Világbajnokság elÅ‘tt jeles szakírók is a számottevÅ‘ erejű csapatok közé sorolták, a hatalmas VB-lázat azonban Mezey György pszichésen nagyon rosszul, mondhatni hisztérikusan viselte, két véleményt ismert csupán, a magáét és a helytelent.
Mindenkiben ellenséget látott, hetente fenyegetÅ‘zött lemondással, fegyveres Å‘rökkel üríttetett ki stadionokat, utcákat záratott le, hogy zavartalanul tarthassa meg húsz perces átmozgató edzését.
1986 június 2-án este Irapuatoban aztán ütött az igazság órája.
Mindenki bizakodva ült a televízió elé, hogy láthassa a Szovjetunióval játszandó csoportmérkÅ‘zésünket, a reménykedést azonban hatalmas kiábrándulás váltotta fel.
A szovjet labdarúgók a negyedik percben már 2 góllal vezettek és úgy nyertek 6:0 arányban, hogy a találkozó folyamán számos helyzetet, köztük egy tizenegyest is
elhibáztak.
Az addig vitathatatlanul jól dolgozó Mezey György nagyon elszúrt valamit a felkészítés során.
Valamennyi pályára lépett játékosa már a találkozó elsÅ‘ perceitÅ‘l fogva szédülésre, látászavarra, hányingerre, krónikus gyengeségre panaszkodott, a találkozó végeztével pedig örültek, hogy egyáltalán be tudtak vánszorogni az öltözÅ‘be.
A kapitány összeomlott, elÅ‘bb, mint a játékosai.
A szovjetek elleni vereséget a magyar labdarúgásnak máig sem sikerült sem feldolgozni, sem kiheverni.
Mexikóban bár 2:0 arányban legyÅ‘ztük az amatÅ‘rök által képviselt Kanadát, Franciaország gond nélkül vert meg minket (3:0), ha nem is szovjet mértékkel.
A csapat tehát kiesett, leszerepelt.
Mezey már Mexikóban lemondott, a hazatérÅ‘ futballistákat és vezetÅ‘iket düh, harag, átok és elkeseredés fogadta.