MEGVÁLTÓ SZÜLETETT NÉKÜNK!

KISS DOMONKOS OSB ATYA KARÁCSONYI GONDOLATAI

2014-12-24 23:33 | utoljára módosítva: 2014-12-25 00:04 | Szerző: Kiss Domonkos OSB

"DicsÅ‘ség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. "
Ez az ének mértéket szab meg.
Segít, hogy megértsük mi is KARÁCSONY eredeti jó híre. Van benne egy alapszó, amely éppen a mi korunkban vált, válik különösen fontossá, jelentÅ‘ssé, szinte minden másnál erÅ‘sebben foglalkoztat bennünket, és ez a szó a BÉKE.
A bibliai nyelv megfelelÅ‘ szava - a SALOM - mély értelmű, többet jelent a háború puszta hiányánál. Jelenti az emberi dolgok, körülmények helyes állapotát, az üdvösséget, olyan világot, amelyben virágzik a testvériség és a bizalom, amelybÅ‘l hiányzik a félelem, a nyomor, az alattomosság, a gyűlölet, a gonoszság.
Békesség a földön a Karácsony célja.
Az angyalok éneke azonban ennek elébe helyez valamit, ami nélkül nem lehetséges tartósan megvalósulnia a békének, és ez pedig az ISTEN DICSŐSÉGE.
Ez a betlehemi üzenet:
Az emberek közötti béke Isten dicsÅ‘ségébÅ‘l fakad.
Akinek fontosak az emberek és az Å‘ üdvösségük, annak elsÅ‘sorban Isten dicsÅ‘ségére kell, hogy gondja legyen. Isten dicsÅ‘sége nem magán ügy, hanem közügy, ahol ugyanis az Istennek nincs becsülete az emberek között, ott az embernek sem lehet becsülete, és az élete a másik ember számára fabatkát sem ér!
Karácsonynak azért van köze az emberek békéjéhez, mert benne egészen új módon valósult meg Isten dicsÅ‘sége!
Érdemes ezért magára az ünnep idÅ‘pontjára felfigyelnünk.
A zsidó naptárban december 25-e Hanukka ünnep – a fények ünnepe - arra emlékeztet, hogy Krisztus elÅ‘tt 165-ben Makkabeus Júdás ezen a napon távolította el a meggyalázott Jeruzsálemi Templomból a pogány Zeusz oltárt, amit elÅ‘zÅ‘leg ugyan ezen a napon - december 25-én állított föl a szír-pogány uralkodó Antiochus Epifanész.
Makkabeus Júdás tehát eltávolítva a Templomból az utálatos, megszentségtelenítÅ‘, pogány, bálvány szobrot, ünnepnappá tette a gyalázat és megcsúfolás
napját, megtisztítva a Templomot, helyre állította Isten megcsúfolt dicsÅ‘ségét, és újonnan kezdte Isten igaz és helyes dicsÅ‘ítését. 
Izrael ettÅ‘l a naptól számítja újjászületését, a nép, az ország helyre állítása akkor történt, amikor ismét az Őt megilletÅ‘ módon tudta szolgálni Istenét.
Mivel a december 25-tÅ‘l 31-ig tartó hét az újév elÅ‘tti hét is volt egyben, ez a helyreállítás még mélyebb értelmet nyert:
Jelképe lett a teremtés újra kezdésének, a szabadság várva várt új korszakának.
Ezért már Krisztus elÅ‘tt 100 körül is erre a napra várták a Messiás születését, tÅ‘le várták, hogy megtanítja az embereket a helyes istentiszteletre és ezzel meghozza a szabadság új korszakát.
Ezt az ünnepet már Jézus korában is a fények ünnepeként ülték meg a Próféta jövendölésének megfelelÅ‘en:
"A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. " (Iz 9,1)
Lukács evangelista tehát mély értelmű idÅ‘rendet tár elénk, és ebben Jézus születését éppen Hanukka ünnepére teszi, a fények éjszakájába, amely így lett a Karácsony keresztény ünnepévé, hangsúlyozva ezzel, amit az angyalok éneke jelent:
Amit Makkabeus Júdás nem tudott maradéktalanul véghez vinni, azt születésében Jézus Krisztus valóban véghez vitte, eltávolította a bálványokat, felépítette testének templomát, helyreállította Isten dicsÅ‘ségét.
Úgy tetszik, mintha a világtörténelem számtalan szörnyűsége egyetlen véget nem érÅ‘ vádirat lenne Isten ellen. De abban a percben, amikor az Isten védtelen gyermekként lép közénk, bálványként leplezÅ‘dik le minden félelmetes és egyúttal hamis istenkép.
A Fiúisten ember volta, az Atyaisten dicsÅ‘sége.
A jászolban és a kereszten is Isten dicsÅ‘sége ragyog fel ennek az abszurd világnak kellÅ‘s közepén. Ahol az emberek követik ezt az emberré lett Istent, a Gyermeket és a kereszten Kiszenvedettet, ott mindig új emberiesség is kezdÅ‘dik és bár töredékesen, de a békesség is megszületik a Földön.
Legyen gondunk, hogy ember-voltunkban általunk is megdicsÅ‘üljön az Isten!
Álljanak elÅ‘ttünk példaként azok, akiket az Evangélium telepít Jézus jászla köré, Mária a szemlélÅ‘dÅ‘, aki szívében hordozza a szavakat; József, az Igaz, aki hall és lát; a pásztorok, akik szívük egyszerűségében fogadják a jó hírt, s indulnak azonnal a Gyermek köszöntésére, a mágusok, akik minden fáradtságot vállalva keresik a Föld igazi Urát, végül Simeon és Anna, akik életüket a templomhoz kötötték, és az elsÅ‘ között ismerték föl szívük tisztaságában a gyermekben az ígéretek beteljesülését, a Messiást.
Karácsony képéhez hozzátartozik az ajándék is.
Betlehemes játékainkban a pásztorok azon tanakodnak, mit vigyenek magukkal ajándékként a Gyermeknek. Ugyanez a témája a keleti egyház egyik karácsonyi himnuszának is:
A mágusok ajándékokat, a pásztorok csodálatot,
a"Mit hozzunk néked Krisztusistenünk, amiért megjelentél a földön, mint ember érettünk,
mert minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be néked: az angyalok éneket,
az ég csillagot, a Föld istállót,
a puszta jászlat, mi pedig emberek szűz anyát. "
Mária tehát ajándék, akit mi emberek Krisztusnak adunk. Ez azonban annyit is jelent, hogy az embertÅ‘l az Úr nem valamit akar, nem százalékokat és teljesítményeket vár és kíván, hanem az ember ,szívét, létét egész önmagát.
Hitünket kívánja, hitünkbÅ‘l életünket és életünkbÅ‘l azokat az adományokat, amelyeket az utolsó ítéletkor kérnek majd számon:
- Tápláltuk e az éhezÅ‘ket?
- Oltottuk e szomját a szomjazónak?
- Betakartuk e a mezítelent?
- Részvéttel voltunk-e az ínséget szenvedÅ‘ iránt?
Mit hozzunk neked Krisztus?
Próbáljuk meg önmagunkat, a hitünket hozni legalább a néma lélektÅ‘l megszállott fiú apja módjára:
"Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemben!"
S ne feledkezzünk meg testvéreinkrÅ‘l, akikben az Å‘ szenvedése jelenik meg a földön.
A keleti egyház karácsonyi ikonja már a IV. században elnyerte végleges, kánoni formáját. Az ikon a teljes karácsonyi misztériumot ábrázolja: Karácsony és Húsvét, jászol és kereszt, Ószövetség és Újszövetség összetartozását; a mennynek és a földnek találkozását, amelyet az angyalok és a pásztorok szolgálata képvisel.
Az ikonon különleges szerep jut Szent Józsefnek.
A kép középpontjától kicsit távolabb ül, mélyen elgondolkodva. ElÅ‘tte a kísérlÅ‘ áll pásztornak álcázva és a liturgia szövege szerint így beszél hozzá:
"Ahogy botod nem hajthat vesszÅ‘t, ahogy egy öregember nem lehet apává, ugyanúgy egy szűz sem szülhet. "
A liturgia még hozzáteszi, hogy József szívében a kétségek vihara tombolt, de a SzentlélektÅ‘I megvilágosítva mégis ezt énekelte:
"Alleluja!"
József alakjában az ikon drámát jelenít meg, a mi drámánkat, amely újra meg újra visszatér.
A kísértÅ‘ újra meg újra ezt súgja:
Csak a látható világ létezik, Isten emberré levése nem lehetséges, és nincs szűztÅ‘l való születés - nevetséges ez az egész!
Tagadása ez annak, hogy Isten ismer minket, hogy szeret bennünket, hogy jelen van és tud hatni ebben a világban.
Ez a mi korunk kísértése is!
Kérjük istent, hogy a mi szívünkbe is küldje el a Szentlélek világosságát, hogy az Ő segítségével kiléphessünk szűkösségünkbÅ‘l, önfejűségünkbÅ‘l, és megláthassuk az Ővilágosságát és énekelhessük:
Alleluja - Krisztus valóban megszületett, az Isten Fia emberré lett - örvendezzünk!

Hozzászólások