MEGVÁLTÓ SZÜLETETT NÉKÜNK!

KISS DOMONKOS OSB ATYA KARÁCSONYI GONDOLATAI

2014-12-24 23:33 | utoljára módosítva: 2014-12-25 00:04 | Szerző: Kiss Domonkos OSB

"Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. "
Ez az ének mértéket szab meg.
Segít, hogy megértsük mi is KARÁCSONY eredeti jó híre. Van benne egy alapszó, amely éppen a mi korunkban vált, válik különösen fontossá, jelentőssé, szinte minden másnál erősebben foglalkoztat bennünket, és ez a szó a BÉKE.
A bibliai nyelv megfelelő szava - a SALOM - mély értelmű, többet jelent a háború puszta hiányánál. Jelenti az emberi dolgok, körülmények helyes állapotát, az üdvösséget, olyan világot, amelyben virágzik a testvériség és a bizalom, amelyből hiányzik a félelem, a nyomor, az alattomosság, a gyűlölet, a gonoszság.
Békesség a földön a Karácsony célja.
Az angyalok éneke azonban ennek elébe helyez valamit, ami nélkül nem lehetséges tartósan megvalósulnia a békének, és ez pedig az ISTEN DICSŐSÉGE.
Ez a betlehemi üzenet:
Az emberek közötti béke Isten dicsőségéből fakad.
Akinek fontosak az emberek és az ő üdvösségük, annak elsősorban Isten dicsőségére kell, hogy gondja legyen. Isten dicsősége nem magán ügy, hanem közügy, ahol ugyanis az Istennek nincs becsülete az emberek között, ott az embernek sem lehet becsülete, és az élete a másik ember számára fabatkát sem ér!
Karácsonynak azért van köze az emberek békéjéhez, mert benne egészen új módon valósult meg Isten dicsősége!
Érdemes ezért magára az ünnep időpontjára felfigyelnünk.
A zsidó naptárban december 25-e Hanukka ünnep – a fények ünnepe - arra emlékeztet, hogy Krisztus előtt 165-ben Makkabeus Júdás ezen a napon távolította el a meggyalázott Jeruzsálemi Templomból a pogány Zeusz oltárt, amit előzőleg ugyan ezen a napon - december 25-én állított föl a szír-pogány uralkodó Antiochus Epifanész.
Makkabeus Júdás tehát eltávolítva a Templomból az utálatos, megszentségtelenítő, pogány, bálvány szobrot, ünnepnappá tette a gyalázat és megcsúfolás
napját, megtisztítva a Templomot, helyre állította Isten megcsúfolt dicsőségét, és újonnan kezdte Isten igaz és helyes dicsőítését. 
Izrael ettől a naptól számítja újjászületését, a nép, az ország helyre állítása akkor történt, amikor ismét az Őt megillető módon tudta szolgálni Istenét.
Mivel a december 25-től 31-ig tartó hét az újév előtti hét is volt egyben, ez a helyreállítás még mélyebb értelmet nyert:
Jelképe lett a teremtés újra kezdésének, a szabadság várva várt új korszakának.
Ezért már Krisztus előtt 100 körül is erre a napra várták a Messiás születését, tőle várták, hogy megtanítja az embereket a helyes istentiszteletre és ezzel meghozza a szabadság új korszakát.
Ezt az ünnepet már Jézus korában is a fények ünnepeként ülték meg a Próféta jövendölésének megfelelően:
"A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. " (Iz 9,1)
Lukács evangelista tehát mély értelmű időrendet tár elénk, és ebben Jézus születését éppen Hanukka ünnepére teszi, a fények éjszakájába, amely így lett a Karácsony keresztény ünnepévé, hangsúlyozva ezzel, amit az angyalok éneke jelent:
Amit Makkabeus Júdás nem tudott maradéktalanul véghez vinni, azt születésében Jézus Krisztus valóban véghez vitte, eltávolította a bálványokat, felépítette testének templomát, helyreállította Isten dicsőségét.
Úgy tetszik, mintha a világtörténelem számtalan szörnyűsége egyetlen véget nem érő vádirat lenne Isten ellen. De abban a percben, amikor az Isten védtelen gyermekként lép közénk, bálványként lepleződik le minden félelmetes és egyúttal hamis istenkép.
A Fiúisten ember volta, az Atyaisten dicsősége.
A jászolban és a kereszten is Isten dicsősége ragyog fel ennek az abszurd világnak kellős közepén. Ahol az emberek követik ezt az emberré lett Istent, a Gyermeket és a kereszten Kiszenvedettet, ott mindig új emberiesség is kezdődik és bár töredékesen, de a békesség is megszületik a Földön.
Legyen gondunk, hogy ember-voltunkban általunk is megdicsőüljön az Isten!
Álljanak előttünk példaként azok, akiket az Evangélium telepít Jézus jászla köré, Mária a szemlélődő, aki szívében hordozza a szavakat; József, az Igaz, aki hall és lát; a pásztorok, akik szívük egyszerűségében fogadják a jó hírt, s indulnak azonnal a Gyermek köszöntésére, a mágusok, akik minden fáradtságot vállalva keresik a Föld igazi Urát, végül Simeon és Anna, akik életüket a templomhoz kötötték, és az első között ismerték föl szívük tisztaságában a gyermekben az ígéretek beteljesülését, a Messiást.
Karácsony képéhez hozzátartozik az ajándék is.
Betlehemes játékainkban a pásztorok azon tanakodnak, mit vigyenek magukkal ajándékként a Gyermeknek. Ugyanez a témája a keleti egyház egyik karácsonyi himnuszának is:
A mágusok ajándékokat, a pásztorok csodálatot,
a"Mit hozzunk néked Krisztusistenünk, amiért megjelentél a földön, mint ember érettünk,
mert minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be néked: az angyalok éneket,
az ég csillagot, a Föld istállót,
a puszta jászlat, mi pedig emberek szűz anyát. "
Mária tehát ajándék, akit mi emberek Krisztusnak adunk. Ez azonban annyit is jelent, hogy az embertől az Úr nem valamit akar, nem százalékokat és teljesítményeket vár és kíván, hanem az ember ,szívét, létét egész önmagát.
Hitünket kívánja, hitünkből életünket és életünkből azokat az adományokat, amelyeket az utolsó ítéletkor kérnek majd számon:
- Tápláltuk e az éhezőket?
- Oltottuk e szomját a szomjazónak?
- Betakartuk e a mezítelent?
- Részvéttel voltunk-e az ínséget szenvedő iránt?
Mit hozzunk neked Krisztus?
Próbáljuk meg önmagunkat, a hitünket hozni legalább a néma lélektől megszállott fiú apja módjára:
"Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemben!"
S ne feledkezzünk meg testvéreinkről, akikben az ő szenvedése jelenik meg a földön.
A keleti egyház karácsonyi ikonja már a IV. században elnyerte végleges, kánoni formáját. Az ikon a teljes karácsonyi misztériumot ábrázolja: Karácsony és Húsvét, jászol és kereszt, Ószövetség és Újszövetség összetartozását; a mennynek és a földnek találkozását, amelyet az angyalok és a pásztorok szolgálata képvisel.
Az ikonon különleges szerep jut Szent Józsefnek.
A kép középpontjától kicsit távolabb ül, mélyen elgondolkodva. Előtte a kísérlő áll pásztornak álcázva és a liturgia szövege szerint így beszél hozzá:
"Ahogy botod nem hajthat vesszőt, ahogy egy öregember nem lehet apává, ugyanúgy egy szűz sem szülhet. "
A liturgia még hozzáteszi, hogy József szívében a kétségek vihara tombolt, de a SzentlélektőI megvilágosítva mégis ezt énekelte:
"Alleluja!"
József alakjában az ikon drámát jelenít meg, a mi drámánkat, amely újra meg újra visszatér.
A kísértő újra meg újra ezt súgja:
Csak a látható világ létezik, Isten emberré levése nem lehetséges, és nincs szűztől való születés - nevetséges ez az egész!
Tagadása ez annak, hogy Isten ismer minket, hogy szeret bennünket, hogy jelen van és tud hatni ebben a világban.
Ez a mi korunk kísértése is!
Kérjük istent, hogy a mi szívünkbe is küldje el a Szentlélek világosságát, hogy az Ő segítségével kiléphessünk szűkösségünkből, önfejűségünkből, és megláthassuk az Ővilágosságát és énekelhessük:
Alleluja - Krisztus valóban megszületett, az Isten Fia emberré lett - örvendezzünk!

Hozzászólások

Szólj hozzá!