Bár csak a naptárban volt tél, alig vártuk, hogy újra kiskertünkben élvezhessük a simogató napsütést, s kezünk munkájával is tehessünk valamit növényeinkért.
Kertekkel foglalkozó sorozatunkban a tavaszi munkákat vesszük sorra, törekedve az aktualitásra és a közérthetÅ‘ségre.
Ma a tavaszi lemosó permetezés fontosságáról és mikéntjérÅ‘l lesz szó.
Hamvazószerdától nagypéntekig tart a keresztények számára a szent negyven nap, a felkészülés, az elcsendesülés, a lemondás, meditálás és befelé fordulás idÅ‘szaka. A böjtölés fogalma a köztudatban mára meglehetÅ‘sen átalakult, sokak csupán valamilyen ételrÅ‘l, elsÅ‘sorban a húsfélékrÅ‘l való idÅ‘szakos lemondásnak hiszik azt.
Bizonyára feltűnt hallgatva a mai szentleckét és evangéliumot, hogy Jézus születési körülményinek ismerÅ‘s története helyett valami egész mást hallottunk. A szentlecke a Zsidókhoz írt levélbÅ‘l való és arról tesz tanúbizonyságot a levél szerzÅ‘je, hogy az a Gyermek, aki Betlehemben az ismert körülmények között megszületett, az nem más, mint az örökkévaló Isten fia.
Ez a Fiú a mindenség - κοσμοσ - örököse, sÅ‘t mi több általa lett teremteve a világ.
Benne ragyog az Istenség, Å‘ az Atya képmása, szavával fönntartja a mindenséget. Minket pedig megváltott a bűntÅ‘l, és az isteni Fölség jobbján foglalt helyet - azaz vele teljesen egyenlÅ‘!
A történelem elsÅ‘ karácsonyi éneke, amely egyszer s mindenkorra megszabta KARÁCSONY alaphangját nem az embertÅ‘l eredÅ‘ dicsÅ‘ítÅ‘ ének.
Lukács evangéliuma szerint az angyalok énekelték, akik a GYERMEK születésének hírhozói voltak...
Ádvent utolsó napjait éljük, a várakozás napjait.
A várakozás különös lelkiállapota az embernek, ilyenkor még inkább relativizálódni látszik az idÅ‘, s a várva várt esemény fényében hajlamosak vagyunk siettetni, ezáltal jelentÅ‘ségüktÅ‘l megfosztani ezeket a napokat, órákat, perceket, s könnyen úrrá lehet rajtunk a türelmetlenség is.
Mindez azért is nagy hibának tűnik, mert az Ünnepet leginkább a felkészülés, a várakozás perceinek tartalma teheti számunkra reményt, örömöt adó támponttá, irányadó fényforrássá.
Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az Ünnep milyensége a felkészülés milyenségének függvénye, bár hisszük és reméljük, hogy az Ünnep ajndékait mindannyian érdemeinken felül kapjuk.
Az utolsó napok felkészülését, a várakozást segít tartalmassá és elmélyültté tenni Kiss Domonkos bencés atya ádventi gondolataival, melyeket négy napon át, Ádvent negyedik vasárnapján, hétfÅ‘n, kedden és szerdán, Szenteste napján közlünk.
Ádvent utolsó napjait éljük, a várakozás napjait.
A várakozás különös lelkiállapota az embernek, ilyenkor még inkább relativizálódni látszik az idÅ‘, s a várva várt esemény fényében hajlamosak vagyunk siettetni, ezáltal jelentÅ‘ségüktÅ‘l megfosztani ezeket a napokat, órákat, perceket, s könnyen úrrá lehet rajtunk a türelmetlenség is.
Mindez azért is nagy hibának tűnik, mert az Ünnepet leginkább a felkészülés, a várakozás perceinek tartalma teheti számunkra reményt, örömöt adó támponttá, irányadó fényforrássá.
Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az Ünnep milyensége a felkészülés milyenségének függvénye, bár hisszük és reméljük, hogy az Ünnep ajndékait mindannyian érdemeinken felül kapjuk.
Az utolsó napok felkészülését, a várakozást segít tartalmassá és elmélyültté tenni Kiss Domonkos bencés atya ádventi gondolataival, melyeket négy napon át, Ádvent negyedik vasárnapján, hétfÅ‘n, kedden és szerdán, Szenteste napján közlünk.
A fagyos tél beköszöntével minden szempontból kiszolgáltatottá válnak kerti madaraink, egy kis jószándékkal és némi barkácstehetséggel azonban elviselhetÅ‘vé tehetjük számukra a leghidegebb napokat is. Annyi önzés azért lehet bennünk, hogy - magunkra is gondolva - a fúrás-faragás elÅ‘tt elÅ‘készítjük elsÅ‘segély felszerelésünket...
Hogyan készíthetünk tehát téli szállást kedvenc madarainknak?
Benedek Tamás portálunk állandó szerzÅ‘je, s megszállottan szereti, ennek megfelelÅ‘en tanulmányozza, óvja, védi a madarakat. Otthonában rendre megtalálhatók sérült, beteg madarak, melyeket felépülésük után igyekszik visszajuttatni természetes élÅ‘helyükre.
Most Matyit, a sarlósfecskét mutatja be, azt a kismadarat, melynek két különlegessége is van.
Az egyik, hogy nem fecske, a másik, hogy ez a madár rohanásba hajszolt életünk szimbóluma is lehetne, hiszen röptében alszik és röptében párzik...
Sok madárfaj nem költözik el melegebb éghajlatra, hanem nálunk maradnak és itt töltik a telet. Ezek a kismadarak a városok közelében tartózkodnak, és a kertekben is megfigyelhetÅ‘k, hiszen megtanulták, hogy a zord idÅ‘kben itt több élelmet találnak, mint a természetben.
Gonosz tréfát űzött a természet a növényekkel, a szokatlanul enyhe Å‘sz következtében ugyanis számos helyen virágzásnak indultak a gyümölcsfák november közepén.
Sárvár ismertebb, a turisták számára vonzóbb nevezetességekkel is rendelkezik, mint az alig tíz hektáros, angol stílusú arborétum, melynek elÅ‘djét gyümölcsös és zöldséges kertként alapították 1546-ban.
A kékcinege mintegy10-11centiméter nagyságú, fejteteje, szárnya és farka ragyogó égszínkék, testalja citromsárga, arca fehér. A szem vonalában vékony kékesfekete sáv veszi körül a fejét, kék színű sapkája alul fehéren szegett. Tarkóján fehéres folt, háta zöldes árnyalatú. A fiatalok háta zöldesbarna, arcfoltjuk sárga.
A nyaktekercs a harkályok rokona, de külseje és viselkedése alapján kissé az énekes madarakra emlékeztet. Finoman mintázott tollazata távolabbról egyszínű szürkésbarnának látszik, hátoldala és hosszú, kerekvégű farka szürke, barna és sárgás foltokkal és vonalakkal tarkított. Agyagsárga hasoldala szürkésbarnán sávozott, lába harkályszerű, két ujj elÅ‘re, kettÅ‘ hátra irányul. Fejtollait felborzolva nyakát gyakran ide-oda tekergeti, innen kapta beszédes nevét is.
A verebek Magyarországon kizárólag az ember közelében élnek. Falvakban, tanyákon, de a városokban is találkozhatunk kisebb-nagyobb csapataival.
Az ökörszem egész Európában, Közép- és Kelet-Ázsiában, Északnyugat-Afrikában és Észak-Amerikában költ, földrészünkrÅ‘l csupán Skandinávia északi részérÅ‘l hiányzik.