Hazánkban közel tizennégy éve, 2000. június 13-a óta emlékezünk a kommunista diktatúrák áldozataira február 25-én.
A dátum Kovács Béla, kisgazda politikus letartóztatásához és a testvéri Szovjetunióba hurcolásához kötődik, ám ezen az alapon a naptári év bármely napján emlékezhetnénk a vörös diktatúra áldozataira, hiszen nem nagyon akad olyan nap, melyen ne szedett volna áldozatot az állati, ázsiai döghalál, a bolsevizmus.
Az embertelen eszme természetét egyébként érzékletesen szemlélteti, hogy a proletárdiktatúra hősei, saját halottai is szinte kivétel nélkül elvtársaik keze által jutottak a másvilágra, a munkásmozgalmi panteonok lakói tehát éppúgy a kommunizmus áldozatai, mint az általuk testileg-lelkileg elnyomnorított milliók.
A kommunizmus áldozatainak valós létszámát megtippelni gyakorlatilag lehetetlen.
Áldozatnak ugyanis nem csupán az életüktől fizikai értelemben is megfosztott milliókat tekinthetjük, hiszen az ember nem csupán anyag, az élet pedig nem csupán anyagcsere.
A test megsemmisítése, kínzása szinte minden elnyomó rendszer eszköze volt és marad, az elvtársak azonban nem elégedtek meg ennyivel.
Nekik a teljes ember kellett, testestől, lelkestől.
Sok millióan vannak, akiket fizikai létezésüktől nem fosztottak ugyan meg, csupán munkájukban, tanulásukban, hitükben, szabadságukban, tehetségük kibontakoztatásában lehetetlenítettek el, azt vették el tőlük, ami emberré teszi az embert.
Még a bolsevizmus viszonylag békésebb időszakait, a gulyáskommunizmust is a félelem járta át és határozta meg, a vörösök igazsága és demokráciája, az egyenlősdi leginkább abban valósult meg, hogy aki megfigyelt, azt is megfigyelték, aki besúgott, azt is besúgták, aki ütött, azt is ütötték...
Miközben sörrel és virslivel vonult a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság, miközben az úttörők - és fenn a fán a mókus - vidámak voltak, aközben az elvtársak internáltak, börtönöztek, akasztottak, az egyenlőség és testvériség jegyében néha egymást is...
A kommunizmus pusztítása messze nem azonos az általa megsemmisített milliók létszámával.
A kommunizmus a világ létére tört.
Emlékezzünk az áldozatokra Edward Grieg csodálatos zenéjével: