Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára szerint elégedettség övezi a közelmúltban bevezetett magyarországi útdíj rendszerét.
Az államtitkár a Magyar Televítuónak hétfő reggel adott nyilatkozatában az átalakítás legfőbb vezérlő elvét úgy fogalmazta meg: a lehető legtöbb ember elérhető áron, egységes feltételek mellett érhesse el az autópályákat.
Nos, megvizsgálva a fenti nyilatkozatot, jól látható, hogy az útdíjrendszer három elemét érintette a politikus, jelesül az embereket, az autópályákat és az árakat.
Ami az árakat illeti, minden viszonylagos.
Évi ötezer egy megyei matricáért nem sok, feltéve, hogy egy megyei matrica megvásárlása elég egy átlagos autós éves közlekedéséhez.
Akkor sem sok, ha ellenértékként elegendő és jó minőségű autópálya áll rendelkezésére a közlekedőknek, ha viszont azt vesszük alapul, hogy például Vas megyében egyetlen centiméter autópálya sincs, s pár kilométernyi gyorsforgalmi útért kell befizetni a sarcot, akkor egységes feltételekről beszélni több, mint csúsztatás.
Ha a bevezetett útdíj áldásait a "lehető legtöbb ember" szemszögéből vizsgáljuk, akkor nem szabad szem elől tévesztenünk a tömegközlekedést használókat sem, beleértve az autóbusszal, s ezen belül a kisebb méretű autóbusszal utazókat is.
A rendszer egyik új eleme, hogy a forgalmi engedély szerint személygépkocsinak minősülő, ám a vezetőn kívül nyolc személy szállítására alkalmas gépkocsik után eztán megduplázódik a fizetendő útdíj.
Ha nagyon akarjuk, akkor ezt akár igazságos intézkedésnek is nevezhetjük, hiszen a jármű kétszer annyi utast tud befogadni, mint egy kisebb autó, így a sarc elvileg többfelé oszlik.
Ha ugyanezen elv mentén tovább keressük az igazságot, akkor meghökkentő cinizmussal találkozhatunk.
Az autóbuszokról van szó, még pontosabban a forgalmi engedélyben M2 kategóriába sorolt járművekről, végső soron pedig azok utasairól.
M2 kategóriába tartozik ugyanis a 120 személyes, húsztonnás csuklós autóbusz is, és egy 12 személyes furon, mondjuk egy kis Ford Transit is.
Egy kategóriába tartoznak, tehát egységesen fizetnek.
Tíz napra 13.385, egy hónapra 21.975, egy évre pedig pár forint híján kettőszázezer forintot!
Ha utánfutót is húz a furgon, akkor megízlelheti az igazság további áldásait egy új, "U" jelű matrica megvásárlásával, melynek ára megegyezik egy személygépkocsira váltott matrica árával...
A buszok fékeveszett sarcolása egyébként több lépésben nyerte el mai, Fónagy szerint elégedettségre okot adó formáját.
Elsőként megszüntették a napi matricát, s csak a tíznapos díj megfizetésével közlekedhettek a társas gépkocsik, ekkor azonban még megmaradt a súly szerinti kategorizálás rendszere.
Az új rend azonban nem válogat, a busz az busz!
Mindegy, hogy százhúsz személyes vagy tíz, busz és kész, ide a kétszázezret!
Hogy nem csak többet - konkrétan az ötszörösét, utánfutóval a hatszorosát -, hanem több helyen is kell fizetni a kisbuszok után, ott is, ahol autópálya nincs, az csak hab a tortán.
A fuldokló dühöt, a mindent átható undort maga Fónagy váltja ki cinikus és gyomorforgatóan álságos nyilatkozatával.
Igaz, az általa említett elégedettséget részben azért elősegítheti.
Azzal, ha inkább hallgat...