Buzánszky Jenő halálával lezárult egy korszak a magyar sporttörténetben, eltávozott ugyanis a legendás Aranycsapat utolsó tagja is.
Kiegészült tehát az "égi tizenegy", mely csapat egykor, a legsötétebb kommunista időkben örömöt, büszkeséget és reményt adott egy elgyötört kis kelet-európai nemzetnek, akkor, mikor arra a legnagyobb szükség volt.
Az Aranycsapat emléke előtt tisztelgő sorozatunk annak tagjait nem csak mint sportolót, hanem mint embert is igyekszik bemutatni.
A negyedik rész Lantos Mihályról szól.
Lantos (Liendenmayer) Mihály (1928-1989)
A Budapesti Bástya, a Vörös Lobogó és az MTK játékosaként háromszor nyert magyar bajnokságot. A válogatottban egy debreceni mérkőzésen 1948-ban mutatkozott be, Lengyelország 8:2 arányú legyőzése alkalmával, 53 alkalommal viselte a címeres mezt, ezalatt öt gólt szerzett.
Lantos Mihály az Aranycsapat legcsöndesebb játékosa volt. Róla nem maradtak fenn anekdoták, az utókor sem a góljai miatt emlékszik rá. Ám, hogy a világverő csapatnak nagyon fontos tagja volt, bizonyítja, hogy minden fontos mérkőzésen pályára lépett.
1956-ban Lisszabonban búcsúzott el a címeres meztől, a Portugália ellen vívott 2:2-es találkozón.
Aktív pályafutásának befejezését követően 1965 és 1981 között az Olimpiakosz Pireusz, a Komlói Bányász, a Nagykanizsai Olajbányász, a Videoton és a Zalaegerszeg csapatainál edzősködött, edzőként 272 élvonalbeli mérkőzés fűződik a nevéhez.
1981-ben betegsége leparancsolta a kispadról, ezt követően csendben, visszavonultan élt. Örök fájdalma volt, hogy anyaegyesülete az MTK nem tartott igény a szolgálataira.
Hatvanegy évesen, 1989 szilveszterének délutánján hunyt el, halála egy olyan történelmi időszakra esett, amikor mindenki a rendszerváltással volt elfoglalva, így a búcsúztatása is csöndesebb volt a megérdemeltnél.
Emlékére az MTK Csömöri úti sporttelepét 2009 májusában Lantos Mihály Sportcentrumnak nevezték el.