Buzánszky Jenő halálával lezárult egy korszak a magyar sporttörténetben, eltávozott ugyanis a legendás Aranycsapat utolsó tagja is.
Kiegészült tehát az "égi tizenegy", mely csapat egykor, a legsötétebb kommunista időkben örömöt, büszkeséget és reményt adott egy elgyötört kis kelet-európai nemzetnek, akkor, mikor arra a legnagyobb szükség volt.
Az Aranycsapat emléke előtt tisztelgő sorozatunk annak tagjait nem csak mint sportolót, hanem mint embert is igyekszik bemutatni.
Az ötödik rész Zakariás Józsefről szól.
Zakariás József (1924 - 1971)
Zakariás - aki 1971-ben az Aranycsapat első halottja volt - nagyon jó futballista, ugyanakkor tragikus sorsú ember volt.
Sebes Gusztáv szövetségi kapitányhoz hasonlóan Budafokról származott, sokan innen eredeztették válogatottbeli karrierjét - igaztalanul.
Harmincöt alkalommal szerepelt a válogatottban, Bozsik József fedezetpárjaként, noha nem volt könnyű odakerülnie, hiszen ezen időben olyan kiváló középpályások voltak, mint Dr. Lakat Károly, vagy az MTK játékosa, Kovács Imre.
Olimpiai bajnok, a Budapesti Bástya és a Vörös Lobogó csapatával kétszeres magyar bajnok, a Mitrópa Kupa győztese.
Kimondva kimondatlanul, a labdarúgás és a politika vezetése az ő nyakába varrta a világbajnoki döntő elveszítését, emiatt soha többé nem lehetett válogatott, sőt, 1954 után már a klubjában, az MTK-ban sem szerepelt sokáig.
Aktív pályafutásának befejeztével hat évre szinte száműzték Guineába edzősködni, csak hogy ne legyen itthon szem előtt.
Hazaérkezése után Budapesten széltében-hosszában azt terjesztették róla, hogy súlyos betegségben szenved, holott az őt jól ismerő emberek állították, hogy kutya baja nem volt.
Halálának oka, körülményei tulajdonképpen a mai napig ismeretlenek, halálhírét a televízió és az újságok is csak néhány napos késéssel mondhatták be, írhatták le.
Aztán a csendet Czibor Zoltán törte meg 1997-ben.
Zoli bácsi halála előtt néhány héttel, már súlyos betegen említett meg egy Zakariásról szóló történetet, melyet talán nem akart titokként magával vinni a sírba.
A berni világbajnokságon Czibor és Zakariás egy szobában laktak. A döntő előtti éjszakát Zakariás nem töltötte a szállodában, hanem csak a hajnali órákban tért vissza oda. Mikor aztán Czibor kérdőre vonta gyalázatos állapotban lévő játékostársát, hogy hol volt, Zakariás elmondta, hogy a konyhai cseléddel töltötte az éjszakát...
Az éjszaka folyamán pedig minden olyan dolog megtörtént vele, ami finoman fogalmazva is erős gátja lehetett másnap egy világbajnoki döntő megnyerésének. Szép számban vannak tehát, akik innét eredeztetik a jeles fedezet körül keringő sok furcsa történetet...
-Csányi Tamás-