Buzánszky Jenő halálával lezárult egy korszak a magyar sporttörténetben, eltávozott ugyanis a legendás Aranycsapat utolsó tagja is.
Kiegészült tehát az "égi tizenegy", mely csapat egykor, a legsötétebb kommunista időkben örömöt, büszkeséget és reményt adott egy elgyötört kis kelet-európai nemzetnek, akkor, mikor arra a legnagyobb szükség volt.
Az Aranycsapat emléke előtt tisztelgő sorozatunk annak tagjait nem csak mint sportolót, hanem mint embert is igyekszik bemutatni.
A nyolcadik rész Hidegkuti Nándorról szól.
Hidegkuti Nándor (Öreg) 1922-2002
Az évszázad mérkőzésének a hőse, sok titok tudója. Hatvankilencszeres válogatott, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes.
A Herminamezei AC csapatából került az MTK-ba 25 esztendős korában. A kék-fehéreknél 302 mérkőzésen lépett pályára és 202 alkalommal talált az ellenfelek hálójába. Három bajnoki címet nyert a Hungária körúton.
A válogatottság nem volt ilyen egyszerű dolog, oda ugyanis nem volt elegendő a zseniális játéktudás. A nép, azon belül a proletariátus képviseletét nem lehetett holmi vitézi származékokra bízni ezekben az időkben...
Márpedig Hidegkuti Nándor édesapja vitézi kitüntetést kapott az első világháborúban, sőt díszpolgári címmel is rendelkezett, édesanyja pedig gyárigazgatóként "szívta a munkásosztály vérét". Ezért a kommunista vezetés adminisztratív eszközökkel száműzte Hidegkutit a formálódó Aranycsapatból.
Sebes Gusztáv szövetségi kapitány azonban a demokráciában szocializálódott emberek számára hihetetlen, elképzelhetetlen megoldáshoz folyamodva sietett kegyvesztett játékosa segítségére.
Elhatározta, hogy újjá kell írni Hidegkuti életrajzát!
Felfogadott a Filmgyárból egy forgatócsoportot, s a játékos édesanyját beöltöztette munkásasszonynak, nem is akármilyennek, hanem sztahanovista élmunkásnak, aki egymaga 300 százalékra teljesíti a munkahelyén a normát...
Ez már tetszett a pártvezéreknek, így elhárult minden akadály, Hidegkuti pedig bekerülhetett a válogatottba.
Hatvankilenc szereplése alkalmával 39 gólt szerzett az Öreg, az Aranycsapat legidősebb játékosa. Legkedvesebb edzője Bukovi Márton volt, aki kitalálta számára a visszavont középcsatár szerepkörét. Ennek értelmében az Aranycsapat csatársora úgy módosult, hogy a jobbszélső Budai, a jobbösszekötő Kocsis, a balösszekötő Puskás és a balszélső Czibor maradt a támadóvonalban, Hidegkuti pedig hátrábbról rohamozta a kaput.
Az új felállásban az elöl játszóknak is nagyobb lett a mozgástere, s ezáltal az ellenfél védősorából is kiesett egy ember, amennyiben pedig a védő nem húzódott ki kellő módon Hidegkutira, ő lendületből érkezhetett a kapu elé. Ezzel a formációval az angolok sem tudtak sokat kezdeni, nem véletlen, hogy Hidegkuti három gólt szerzett az évszázad mérkőzésén.
Hatvankilenc válogatottsága különösen annak tükrében nagy szám, hogy a válogatottban későn, 26 éves korában kezdődött a pályafutása.
Edzőként is példátlan sikersorozatot mondhat magáénak.
Olasz kupát és KEK-et nyert a Fiorentina együttesével, magyar bajnoki címet szerzett a Győri ETO élén. Egyiptomban fáraókat megszégyenítő nimbusza volt, hiszen 1974 és 1980 között 5 alkalommal nyert bajnokságot a National Kairo csapatával, s még 75 éves korában is hívták technikai igazgatónak.
A politika azonban nem felejtett, a kommunista rendszer soha sem fogadta bizalmába. Edzősködhetett külföldön, ám családja egyszerre soha sem lehetett együtt a határon kívül. Ennek ellenére békés, nyugodt, elégedett ember volt egész életében, csupán gyermekei tragédiái keserítették a lelkét egész életén keresztül, hiszen
fia és leánya fiatalon elhunyt, előbbi szívinfarktusban, utóbbi pedig gyomorrákban.
Hidegkuti élete vége felé a tüdejével sokat betegeskedett, betegségét nagy türelemmel és méltósággal viselte.
Anyaegyesülete mind életében, mind pedig halála után méltó módon bánt valaha volt leghíresebb játékosával szemben, 1988-ban a kék-fehérek Örökös bajnoka lett, a klub százéves jubileumára pedig jubileumi aranygyűrűt adományozott Hidegkutinak.
Halála után két esztendővel róla nevezték el a Hungária körúti futballstadiont.
-Csányi Tamás-