Pintér Attila szövetségi kapitány mai menesztése kapcsán gondolkodtunk el a napjainkat jellemző állapotokról, a pénzvilág mindent átszövő, megkérdőjelezhetetlen uralmáról, mely mára a focit is karmai között tartja.
Két írás, egy téma, több közös szál, s néhány eltérés.
A foci apropóján írtunk, de nem csak a fociról...
BANKÁRFOCI...
Menesztette az MLSZ Pintér Attila szövetségi kapitányt a magyar válogatott éléről, a döntést ma jelentette be Csányi Sándor, a szövetség elnöke.
A kapitány távozásában semmi meglepő nincs, mindvégig népszerűtlen volt a szurkolók körében, ennél is nagyobb baj, hogy a válogatott irányításával eredménytelennek bizonyult.
Éppolyan eredménytelennek, mint 1986 óta bármely más szövetségi kapitány idejében, s éppolyan eredménytelennek, mint kormányzati akarattal feltőkésített klubcsapataink, a kirakatcsapat Videoton, vagy az új stadionjában csetlő-botló Debrecen.
Hogy Pintér alkalmas volt-e posztjára, vagy sem, ebben nem tisztünk állást foglalni, akkor sem, ha több évtizedes szurkolói tapasztalattal felvértezve gőgösen azt gondoljuk, hogy a focihoz való hozzáértésünk legalábbis vetekszik Csányi bankáréval…
S e ponton elértük jelen kis írás indítékát, okát, célját, jelesül és nevesítve Csányi bankárt.
Csányi bankár az MLSZ elnöke, aligha hozzáértése okán, sokkal inkább azért, mert ma mindent a pénzvilág irányít, s miért pont a foci lenne a kivétel?
A foci csodálatos, szent őrület, olyan tükör, mely pontosan visszajelzi annak a közegnek az állapotát, amelyben él, működik.
Beteg, rothadó társadalomnak aligha lehet egészséges és eredményes futballja, akkor sem, ha annak résztvevői, a játékosok, egyre inkább más nemzetek soraiból kerülnek ki.
A probléma nem elszigetelten jelentkezik, nem az egészségügy, a gazdaság, az oktatás vagy a sport beteg szeparáltan, hanem az egész, a társadalom az.
A foci pedig mindezt pontosan visszajelzi.
Mérhetően, eredményekben, nézőszámokban kimutathatóan, folyamatokban tendenciaszerűen.
Egyre-másra épülnek itthon az új stadionok, Debrecen, Ferencváros, Felcsút kapott hipermodern arénát, ez utóbbi nagyobb befogadóképességgel, mint a falu teljes lakossága, s a stadionprogram még csak most indul.
A nézőszám pedig minden kozmetikázás dacára csökken, a Loki új stadionjába mára feleannyian járnak meccsre, mint az elavult régibe.
Kupacsapataink kapcsán mára nem az a kérdés, hogy a küzdelmekben megérik-e a tavaszt, hanem az, hogy állnak-e még augusztusban?
Nagyon úgy tűnik, hogy az MLSZ heroikus küzdelmet folytat a szurkolók ellen, vegzálja, motozza, neveli, szabályozza a stadionokba látogató maradék nyájat, lassan úgy lehet bebocsátást nyerni egy-egy mérkőzésre, mint a Tel-Avivba induló repülőkre, kérdőív, előélet, indokok, mélyen szemünkbe néző faggatóelvtárs, aki megállapítja, hogy barátok vagy ellenségek vagyunk-e…
Vénaszkenner, motozás, drapériák ellenőrzése, a helytelen szóhasználat szankcionálása – lassan a zsír, zsindely, Zsiguli szavak is kerülendők az áthallás veszélye miatt – nem tudni, nemzeti zászlónk fasiszta jelkép-e, vagy csak gyanús szimbólum, kosárlabda mérkőzésen előfordult már, hogy kitiltották a lelátóról…
S akkor vissza Csányi bankárhoz.
Mindegy, hogy Pintér menesztése jó döntés volt-e, tételezzük fel, hogy az, de legalábbis kockázatmentes, hiszen utódja rosszabb eredményeket nem szállíthat, mint a most kirúgott kapitány.
Biztos azonban, hogy népszerű, hangulatjavító intézkedésnek kiváló, s éppen ebben rejlik alattomos, kisstílű mivolta.
Pintért ugyanis folyamatosan alázta, lejáratta az, akitől kinevezését kapta, legalábbis, ha feltételezzük, hogy Csányi bankárnak volt beleszólása a kinevezésbe.
Sok kapitányt leváltottak már idehaza és szerte a világban, válogatottunk mostani eredményei nagyjából olyanok, mint amit eddig megszokhattunk.
De olyant sosem hallott a világ, hogy egy közszereplőt, egy szövetségi kapitányt kommunikációs tréningre küldjenek, s ország-világ előtt bejelentsék, hogy a kapitányt éppen most tanítják helyesen beszélni, netán késsel, villával enni, vagy nyakkendőt kötni.
Ki hallott már olyant, hogy a játékosok véleményét kérik ki arról, hogy megfelelő-e a kapitány személye, a felkészülés közepén így aláásni egy szakember tekintélyét elképesztő otrombaság.
Hangsúlyozzuk, nem Pintért védjük, nem is szorul rá erre, de emberségében és szakmaiságában ilyen módon megalázni valakit, olyan típusú viszonyt sejtet, mint amilyen viszony a hitelező bank és az őt eltartó ügyfél között figyelhető meg.
Hogy a bankárok, a csányik, milyen állapotokat hoztak létre országunkban, arról talán a devizahitelesek tudnának testközelből nyilatkozni.
Hogy a fociban milyenek az állapotok, mióta azt is megkaparintották, azt sokan látják, tapasztalják.
Eredménytelenség, korrupció, botrányok, csalás, bunda, üres lelátók, hatalmaskodó vezetés.
Talán legbeszédesebb szimbólum, hogy legnépszerűbb csapatunk új stadionját nem egy legendáról, mondjuk Albert Flóriánról nevezték el, hanem egy pénzintézetről.
Mellesleg az egész bajnokság egy pénzintézet nevét, Csányi bankjának nevét viseli.
Jelenleg a Ferencváros fehér, fekete, sárga színű, a világ minden tájáról összevásárolt játékosai az OTP Bank Liga mérkőzésein a Gorupama Arénában passzolják egymásnak a labdát, már amikor ez sikerül nekik.
S még mondja valaki, hogy a foci nem egy hiteles tükröt tart elénk…
- nauratyill -
VEZÉRÁLDOZAT
Bekövetkezett, amire minden labdarúgó szurkoló a lelke mélyén már jó ideje felkészült, az MLSZ menesztette Pintér Attila szövetségi kapitányt a magyar labdarúgó
válogatott éléről, ugyanakkor három mérkőzésre kinevezte a nemzeti csapat élére Dárdai Pált, az utóbbi tizenöt esztendő egyik leghírnevesebb játékosát.
Pintér Attila érzelmektől fűtött ember, megosztó személyiség.
Személyéről indulatokkal beszélnek támogatói és ellenzői egyaránt.
Hogy kinevezése szerencsés, avagy szerencsétlen dolog volt-e, azt döntse el mindenki maga.
Ám labdarúgásunk palettáján van egy ember, akiről bizton állíthatjuk alkalmatlanságát.
Ez az ember Csányi Sándor, az MLSZ elnöke. (Milyen furcsa, mikor egyik Csányi ír a másik Csányi alkalmatlanságáról...)
Laczkó Mihály, egykori MLSZ elnök örökbecsű mondása igaz, „az elnök nem rúghat gólt!” Ám Laczkótól Szepesi Györgyön, Somogyi Jenőn Kisteleki Istvánon keresztül Benkő Lászlóig, mindannyian komoly betekintéssel bírtak a sportág működésébe.
Csányi Sándor pedig a futballban olyan, mint a krumplivirág a tulipánmezőben!
Mint amikor a víziló beleesik a hattyúk tavába!
Az ugyanis nem kvalitás, hogy a miniszterelnök - aki valóban sokat tett a sportágért - mellet vigyorgok a díszpáholyokban, a labdarúgás irányítása nem egyenlő a devizahitelesek rászedésével!
Össze vissza ígérgetni 5-6 évre előre, egyenlő a kóklerséggel, a koncepciótlansággal.
Stadionok - Orbán Viktor jóvoltából - ugyan épültek, ám azokból az elnök vezérletével valósággal elűzik a szurkolókat. A beléptetés fonákságairól már sokan írtak, ám hogy meccs napján ne legyen jegyárusítás, hogy előírt útvonalon lehessen csak megközelíteni a stadiont, hogy busszal legyen köteles az érdeklődő utazni, az már az abszurditás kategóriájába tartozik, hiszen a foci a nézőkért van!
A stadionok évtizedekig a kisemberek színházául szolgáltak, s nézők nélkül nincs értelme az egésznek!
Utánpótlásunk tragikus helyzetben van, elfogytak a magyar játékosok a pályákról, annak ellenére, hogy lassan már a temetkezési vállalat is futballakadémiát működtet.
A klubok szponzorációjára nem sikerült megoldást találnia a pénzembernek, pedig elsősorban ezt várták, vártuk tőle!
Márpedig a jelenlegi egyesületi költségvetésekből, be kell látnunk, magasabb színvonalú focira nem telik.
A válogatottunknak nem sikerült regisztráltatnia magát egyetlen kontinensviadalon sem, az elmúlt selejtezősorozat azonban két olyan eseményt is hozott, melyre korábban még nem volt példa, 8:1 arányban szenvedtünk vereséget, Szalai Ádám pedig az MLSZ által szervezett sajtótájékoztatón negyven évre visszamenőleg ”kutyateremtettézte” le a magyar foci valamennyi szereplőjét önmaga kivételével...
Csányi Sándor nem szokott a vereségekhez.
Egervári Sándor mögül kifarolt, mikor látta, hogy baj lesz.
Megbízta Pinttér Attilát, mely döntését előzetesen bizonyára megfontolt.
Az új kapitány számára kijelölte a feladatot, ki kell jutnia csapatával a következő világversenyre!
Ezek után csupán egyetlen tétmérkőzésen ülhetett az edző a kispadon, eddig tartott a bizalom!
Hogy még pontosabbak legyünk, még eddig sem, hiszen a finnek elleni barátságos mérkőzés után kommunikációs tréningre küldte Pintért!
(Ettől bizonyára jobban megy majd a tolódás...)
Magyar kapitányt így még soha meg nem aláztak, s ezek után még volt képe kijelenteni Csányinak, hogy edző és csapata között nincs egység.
Az észak-írek elleni vereség után írásbeli értékelést készíttetett a látottakról, majd megkérdezte a játékosokat!
Az edzőjükről!
Minden tiszteletem a falvak labdarúgó csapataié, de az edzőbuktatást ma már ott is elegánsabban végzik.
Csányinak is lett volna lehetősége becsületesen elválni Pintér Attilától.
El kellett volna mondania, hogy jót akartunk, de nem úgy alakultak a dolgok menet közben, ahogy szerettük volna, s nem kellett volna egy embert hónapokon át megalázni, megszégyeníteni, emberileg és szakmailag egyaránt lejáratni, majd pedig eltakarítani az útból!
Néhány hónapja Csányi Sándor a televízióban így nyilatkozott Lázár Jánosról, a politikusról:
„Tehetséges ember. A trafikok sorsát is hogy elrendezte!”
Csányi pedig a labdarúgásét...
- Csányi Tamás -