Kevés szomorúbb, szánalomra méltóbb, megalázóbb dolgot tudok elképzelni egy nemzet számára, mint amikor a magyarságot megvető, halálosan gyűlölő ellenfeleink kegyeiért, jóindulatáért esedezünk.
Ez történt Kertész Imre augusztus huszadikai, Szent István Renddel való kitűntetésének esetében is...
Amikor szinte könyörgünk ellenségeinknek, ígérve, hogy jók leszünk, csak kisebbeket rúgjanak belénk, s napjában ne tízszer, csak hatszor olvassák a fejünkre, hogy nácik, fasiszták,kirekesztők, antiszemiták és mucsaiak vagyunk!
Néhány hete halt meg Grosics Gyula, a labdarúgás „Nobel-díjasa,” akit ötször választottak a Földkerekség legjobb kapusának.
Holtteste még ki sem hűlt, mikor Vágó István blogjában már megindult az igaztalan, embertelen hajsza emléke ellen.
Náci katonai szervezet tagja volt - írták.
Két sorral lejjebb pedig ÁVH-s tiszt.
Így, egymás után.
De a szemére vetették, hogy részt vett egy, a Szovjetunióról szóló vetélkedő műsorban, leányát pedig a hatvanas években felavatták úttörővé.
És a Gyurcsányt imádó kvízmester egy szóval sem tiltakozott.
Nem mondta, hogy ezen állítások igaztalanok, nevetségesek és mindenek előtt felháborítóan kegyeletsértőek.
Ők így vélekednek a mi „szentjeinkről”...
Kertész Imre írói munkásságára néhányan esküsznek, nem kevesen azonban az irodalom "futottak még" mezőnyébe rangsorolják.
Ezt - kellő szakértelem híján - megítélni nem tisztem.
Olyan ember azonban, aki a magyarság tényét mételynek, megbélyegzésnek tartja, semmiféle kitüntetésre nem jogosult.
Aztán látjuk a díjátadásról készült képeket, a szemlátomást súlyos beteg, idős embert.
Már-már keresztényi szellemben megbocsájtanánk neki azt a sok mocskot, amit az évtizedek során ránk szórt, csak mondana egyetlen emberi mondatot.
Hogy köszöni, hogy jól esett neki, hogy azért nem úgy gondolta!
De Kertész nem mondott semmi ehhez foghatót.
A kitüntetést átvette, hiszen ha nem is csurran, azért cseppen...
Majd magyarázni kezdte, mi is késztette arra, hogy undorát leküzdve mégis átvegye a Szent István Rendet.
A szégyen és gyalázat azonban most kivételesen nem Kertész Imrét illeti, ő hozta a "papírformát".
Azok pironkodjanak, akik ezt a méltatlanságot kiötlötték és végrehajtották.
De ők nagyon!